Bolhó.
Bolhó.
Bolhó. Drávamenti magyar kisközség. Házainak száma 214, lakosaié 1703, a kik túlnyomóan róm. kath. vallásúak. Postája helyben van, távírója és vasúti állomása Babócsa. Eredetileg a Tibold-nemzetség ősi birtoka volt. Az 1231. évi nemzetségi osztály alkalmából I. Bodor három idősebb fiáé: Jakabé, Kozmáé és Petkéé lett. Az 1332–37. évi pápai tizedjegyzékben is előfordul, ekkor tehát már plebániája is volt. 1434-ben a Marczaliaké. Marczali László halála után, 1495-ben, a Báthoriak nyerték adományul II. Ulászló királytól. 1550-ben Báthori András, 1598–99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura. Az 1571. évi török kincstári adólajstromban Bolhok alakban fordul elő; ekkor 55 házból állott. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági tizedjegyzékben a szentgyörgyi vár tartozékaként szerepel. 1677-ben I. Lipót király Széchenyi György kalocsai érseknek, a győri püspökség kormányzójának adományozta. 1715-ben 11 háztartását írták össze. 1733-ban már jobbágyközségként szerepel az összeírásban. 1715–1733 között gróf Széchenyi Zsigmondé, később a gróf Széchenyiek csokonyai (Erdőcsokonya) uradalmához tartozott. Gróf Széchenyi Páltól 1880 táján báró Solymossy László vette meg és 1905 50óta báró Solymossy Ödön tulajdona. A róm. kath. templom 1901-ben épült. A lakosok gazdakört, hitelszövetkezetet és önkéntes tűzoltó egyesületet tartanak fenn. A határbeli dűlők közül az egyiket Táborhelynek, a másikat Ófalunak nevezik. Az utóbbi valószínűleg a régi község helyét jelzi. A községhez tartozik: László-major és Teréz-major.
