Darány.
Darány.
Darány. A barcs–pécsi vasútvonal mentén fekvő magyar nagyközség. Házainak száma 309, lakosaié 1571, a kik közül 218 róm. kath. és 1325 ref. vallású. Postája, távírója és vasúti állomása helyben van. 1437-ben, a magvaszakadt Alsáni Gergely fia, János, birtokaként a Marczaliak nyerték adományul. 1455-ben Daron alakban fordul elő és ekkor a patai uradalomhoz tartozott. Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát 1455-ben említik. 1495-ben a Báthoriak nyerték adományul. 1536-ban Pekry Lajos, Horváth János és az itteni plebános, 1550-ben Báthori András voltak a földesurai. Az 1565–66. évi török kincstári fejadójegyzék szerint 30, az 1571. évi szerint 56 házból állott. 1598–99-ben Nádasdy Ferencz volt a földesura, 1626–27-ben pedig Nádasdy Pál. Az 1660. évi pannonhalmi főapátsági dézsmaváltságjegyzék szerint Szent-György várához tartozott. 1677-ben Széchenyi György kalocsai érsek nyerte adományul I. Lipót királytól. 1715-ben 31 háztartását írták össze. Az 1726–33. években gróf Széchenyi Zsigmond volt a földesura, 1757-ben László, 1776-ban Ferencz, 1835-ben Lajos. A református templom 1833-ban épült, de a tornya régibb. Az egyháznak van egy 1790 táján megkezdett jegyzőkönyve, továbbá egy érdekes veretű úrvacsorai kelyhe. A lakosok polgári olvasókört és hitelszövetkezetet tartanak fenn; Goldreich Frigyesnek és Nagy Istvánnak pedig egy-egy nyers olajüzemre berendezett malma van itt. A község határának egyrészét Lakateleknek nevezik és a hagyomány szerint a török hódoltság alatt itt egy előkelő török tisztnek volt a kastélya.
