Az ősi úthálózatok.
Az ősi úthálózatok.
Drávától a Balatonig terjedő terület, melyet még a nemzeti királyság első századaiban is hatalmas bükk- és tölgyerdőségek borítottak, természetes határai következtében mindenkor zárt vidék volt. Ennek a vidéknek éjszaki részén, még a rómaiak idejében, a Balaton terjengett Somogyvárig, sőt azon alul is. Hiszen még a kaposfüredi uradalomhoz is tartoznak oly berki rétek, a melyeknek ingoványos területén a Balaton partján honos csigákat találtak.
Ezen a vidéken még a római uralom alatt sem vezetett át nagyobb forgalmi út; pedig ekkor már Pannóniában – a mai Dunántúl – valóságos úthálózat volt. Ebből a korból ezen a vidéken csupán egy jelentékenyebb útvonalat ismerünk, mely Mogentianaeból (Keszthely) Sophianaeba (Pécs) vezetett és a mely keresztülszelte a mai Somogy vármegye területét is, még pedig délkeletről éjszaknyugatra. Ez az útvonal, a többi római utakkal ellentétben, egy kis hajlást tüntet fel. A rómaiak előtt, ha útat építettek, hegy, láp, mocsár nem számított akadálynak; de ennél az útvonalnál az egyenes irányt mégsem tartották be, mert a lacus Pelsonnak – a Balatonnak – ekkor még sem hadi, sem kereskedelmi jelentősége nem volt. (Archeologiai Értesítő, 1903. 282.)
* * *
