Husziták.
Husziták.
Alig fejezték be a török hadjáratot, már éjszakról támadt veszedelem. A konstanzi zsinaton ugyanis nem tudták elnyomni az egyházi reformáczió lázongó szellemét, sőt a reformátor Husz Jánosnak eretnekké nyilvánítása, s máglyán történt elégetése után, Csehországban véres harczok törtek ki. Ezekben a harczokban Zsigmondnak, mint 1419-től a Cseh királyság urának, a huszitákkal is meggyűlt a baja. Hadaival már 1420 nyarán Csehországban harczol és egészen 1421 márczius haváig leköti ez a hadjárat, melyben többek között résztvettek a Héder-nembeli Tamási László és Henrik testvérek is, az egykor oly nagy szerepet vitt Henrik-fiak utódai, egyenes leszármazói a Héder-nembeli III. Henrik fia Jánosnak, Somogy vármegye egykori főispánjának, kinek családja, az 1315–1321. évi belháborúk után, teljesen letünt a közszereplés teréről. Közel egy évszázad multán emelkednek ki csak újból János utódai, hogy jóvátegyék azokat a garázdálkodásokat, a melyekkel őseik, a XIII század végén és a XIV. század első felében, az ország ostoraivá váltak. A király e két érdemes lovagot, csehországi vitézkedéseikért, 1421 szept. hó 21-én a kápolnásvisnyei uradalommal jutalmazta meg; sőt azontúl László, az 1419–1431. években, a kir. főajtónállói méltóságot viselte, Henrik 1437 szept. 16-án a székelyek ispánja volt (Hazai Okmt. III. 320. – Századok 1895. 151).
