Somogy, mint véghely.
Somogy, mint véghely.
Ez a véghely szakadatlanul ki volt téve a törökök támadásainak. Az 1642. évi békealkudozások alatt előterjesztett sérelmek között szerepel, hogy Kis-Komáromból a törökök az 1632–40. évek közötti időben 141 rabot hajtottak el, 20 embert megöltek, 12 embert elfogtak vagy megöltek s 1557 marhát elhajtottak. Húsz elfogott legényért váltságdíjul 8000 forintot követeltek (Salamon Ferencz i. m. 465. l.).
Mikor a nádor a katonai élelmezés, a határszélekre kirendelt német katonaság elhelyezése és az élelmiczikkek árának megállapítása iránt 1661. évi november 28-ára Sárvárra a dunántúli kerület vármegyéit nádori ülésre (concursus) hívta össze, Somogy és Zala vármegyék rendei 1661 nov. 26-án közgyűlést tartottak, melyen a sárvári ülésre követekül Széplaki Botka Ferenczet és Lipits Mártont választották meg s utasításul adták, hogy a már megajánlott segedelmen felül többet megszavazni ne merészeljenek (Melhárd Gyula i. m. 23.). Ez az utolsó adatunk arra, hogy a vármegye a török hódoltság alatt követeket küldött.
Mialatt a vármegye nemessége ősi fészkéből kiűzetve, földönfutóvá lett, vagy a végbeli vitézek közé állva, szakadatlanul harczban állott a törökökkel, mialatt a vármegyei tisztviselők, távol a vármegye székhelyétől, szinte páratlan buzgalommal s életük koczkáztatásával igyekeztek a vármegye hatóságának a hódoltsági részeken is érvényt szerezni, addig a török a vármegye területén rendezkedett be.
