Czindery László alispán.
Czindery László alispán.
Somssich Pongrácz lemondván az alispáni tisztségről, a főispán 1830 aug. 3-ára tűzte ki az alispánválasztó közgyűlést, a melyen Somssich egykori követtársát, Nagyatádi Czindery Lászlót választották meg. Czindery 1792 júl. 7-én született. Atyja, Czindery Rókus után jelentékeny vagyont örökölt, melyet czéltudatos és szakszerű gazdálkodással tetemesen gyarapított. Ifjúságában nagyobb utazást tett külföldön, s a mi hasznosat útjában meglátott, azt itthon igyekezett meghonosítani. Mintaszerű gazdaságai már korán felkeltették iránta a közérdeklődést. Egyike volt azoknak a keveseknek, a kik szóval, tollal és tettel a hazai mezőgazdaság felvirágoztatására törekedtek. Kedvencz eszméje a hazai lótenyésztés fokozása volt, a mi különösen Somogyban talált termékeny talajra. A Kaposvár fölött, a hetesi mezőn, megtartott lóversenyeket rendszerint ő rendezte. A méneseiben nevelt lovak „Czindery-faj” elnevezés alatt voltak ismeretesek és híresek. 1836 körül alakította a lótenyésztő-egyesületet. Az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek egyik legtevékenyebb tagja s később másodelnöke lett. Az egyesület titkárának, Kacskovics Lajosnak a közreműködése mellett rendkívül sokat fáradozott a szakirodalom fellendítésén. Ő maga is írt egy munkát: „Mikép gazdálkodhatunk ingyen” czímen. Ő szerezte meg családja számára a szigetvári uradalmat, hol dohány- és szivarkagyárat is alapított. Hogy Szigetvárnak városi jelleget kölcsönözzön, díszkertet akart telepíteni, de a köznép tönkretette az ültetvényeket, úgy hogy Czindery kedvét veszítve, a munkálatokat abbahagyta.
Közpályáját 1825-ben kezdte, midőn a vármegye követül küldte az országgyűlésre. 1830-ban alispánná választatván, ettől kezdve 1848-ig vezérszerepet vitt a vármegye közéletében, de emellett közgazdasági munkássága sem lankadt. Pellérden és Szentmihályon szeszgyárakat építtetett és Szigetvárott czukorgyárat alapított. Legkedvesebb tartózkodási helye Lad volt, hol szintén mintaszerű gazdaságot rendezett be (Galgóczy K. Emlékkönyv. 1879. – Németh Béla: Szigetvár Története).
