Szabolcsi főesperesség.
Szabolcsi főesperesség.
A mondottaknál fogva a mai kisvárdai kerület kikerekítésével kell magunk elé állítani a vármegyét, hogy a régi szabolcsi főesperesség képét nyerjük.
Hozzávéve még, hogy a régi vármegye még így is nagyobb volt a mainál, bátran állítható, hogy Szabolcs az egyházmegye legjövedelmesebb főesperességeinek egyike volt, mert valamennyi egyházközsége adózott neki. Ha a főesperes a derékegyház (anyaegyház) és félegyház (leányegyház) búcsúnapján személyesen megjelent, az „offertorium” adományai őt illették és szedte a hívek egyéb önkéntes adományait is. A hivatalos egyházi látogatások után is jövedelmet húzott, kapván a derékegyházaktól fél-fertót (egy korona), a félegyházaktól három nehezéket (fél korona), a plébánostól pedig kijárt neki a javadalom minősége szerint a szabályszerű látogatási illeték. Részes volt főesperessége területének tizedeiben is. Egyszersmind kanonok levén, mindez inkább csak mellékjövedelme volt.
Országszerte ajánlatossá tette a főesperességeket a jövedelmen kívül a velejáró nagy rang, hatáskör, Területükön kis püspökök voltak. Nem csoda, ha előkelő családok tagjai keresték ezen állást s nemcsak az alapos tudományosság mesterei, hanem a nagyravágyás bajnokai is egyaránt törekedtek utána.
