Coadjutor curátor.
Coadjutor curátor.
Az egyházi körök – kerület és egyházmegye – nem örömest hajtották végre a bodrog-keresztúri konvent végzéseit, miután ama gyűlésben csak világiak vettek részt; minélfogva azután lassan ment a szervezkedés. Azonban a XVIII. század közepéről, már egyes gyülekezetekből is vannak adataink arra nézve, hogy minden egyházban gondnokok, sőt legtöbb helyütt fő- és algondnokok is választattak. Egy 1765-ből keltezett szuperintendencziális rendelet pedig már határozottan meghagyja, hogy: „a város vagy helység 357bíráján kívűl” kurátorok választassanak. Ismerünk szépen kidolgozott szabályzatot is azon korból az egyházkormányzatra, a gyülekezet rendtartására nézve. Hogy az egyházmegye mikor választotta meg az esperes mellé az egyházkormányzatban a coadjutor curatort vagy egyházmegyei gondnokot, s hogy ki vagy kik voltak az első gondnokai az egyházmegyének, azt még homály fedi. Az egyházmegyei vagy tractualis gyüléseken (partialis synodus) a XVIII. században is mindig csak az esperes említtetik elnökül, egyedül az ő előlülése mellett hozatnak a határozatok s itélkeznek a consistorialis gyűlések. Legrégibb coadjutor curator gyanánt ismerjük a XVIII. század végéről: Lónyay Mihályt (1788.) és Jármy Mihályt (1799.)
A XVIII. században a legjelentékenyebb események egyike volt a helv. hitv. egyházra nézve a szabolcsi traktusban is épen úgy, mint országszerte, a világi elemnek beillesztése az egyházszervezetbe.
Stallumok a nyírbátori ev. ref. templomban.
Heyer Arthur rajza.
