1670-iki tűzvész.
1670-iki tűzvész.
1670-ben az egész község, a templommal együtt tűzvész által elpusztult, úgy, hogy az utóbbinak csupán a szentélye maradt meg. Évtizedekig tartott, míg a templom használható állapotba jutott. Fehér János esperes búzgólkodásának köszönhető, hogy Erdődy Gábor egri püspök segítségével a vármegye a lerombolt templomot felépíttette, melynek azonban még 1779-ben is fatornya volt. Melith Péter alispán és neje, sz. Kapy Anna elhalálozása után, a kisvárdai komposszesszorátus 1668-ban megerősítette a kath. egyházat azon ház birtokjogában, melyet a kis-várdai plébánosok annak idején Kisvárday Lászlótól 135adományképen kaptak. Ebben az időben a községnek az Esterházyak, a Homonnai Drugetek, a Melithek és a Nyáryak voltak a földesurai. Később következtek a Telegdyek, a Csákyak, a Zichyek, majd a Becsky, Eszterházy, Krucsay, Szögyény, Petrovay, Jósa, Wan der Nath, azután női ágon: Kastal, Czóbel, Ferenczy, br. Horváth, Farkas, Barkóczy, Kaszap, Detrich, Tardy, Madách, stb.családok.
Kis-Várda főtere. Saját felvételünk.
Dülőnevei közt sok olyan van, a mely történeti jelentőséggel látszik bírni, vagy helyrajzi szempontból érdekes. Igy Nyesenye, Csengeti hát, Kalongya-kert, Czakottya, Csoba kecskéje, Noszvaj, Lófogó, Olod, Kis-Bikecs, Vár-sziget, Detrichné lápja, Kozma-láp, Nagy-Tönge, Bacs, Nagy-Parom, Ebes sziget, Dagonyás és Pallószer.
