Kállay Ödön.
Kállay Ödön.
Kállay Ödön, született Napkoron 1815-ben. Iskoláit Lőcsén, Egerben és Debreczenben végezte. 1839-ben az akkoriban zászlóját erélylyel lobogtató ellenzék mellett harczolt és pedig előbb Szabolcs, később pedig Csanád vármegyében, a hol csakhamar főszolgabíró lett. 1843-ban Csanád vármegye követének választotta meg s mint ilyen a szélső balhoz csatlakozott. 1847-ben Szabolcs vármegye választá meg követének és Kállay tevékeny és erélyes részt vett nemzeti nagy átalakulásunk létrejöttében. Az a bizalom, melylyel őt Csanád és Szabolcs vármegye nemesi osztálya két országgyűlésen megajándékozta, a nép kebelében visszhangra talált, mert midőn az 1848-iki év a népet felszabadítva, honpolgári jogokkal ruházta fel, az 1848-iki első képviselőválasztások alkalmával őt is a képviselőházba küldték. A szabadságharcz alatt a kormány és az országgyűlés megbízásából mint kormány- és országos biztos több ízben működött. Később őrnagyi ranggal mint tábori térparancsnok szolgált Perczel táborában. 1849-ben őt is elfogták és halálra itélték, de Haynau neki is megkegyelmezett. Kis-cserei tanyájára internáltatott, 545honnan néhány évig távoznia nem volt szabad. A provizórium alatt elvonultan élt, azonban 1861-ben a nádudvari kerület képviselővé választotta, amidőn az akkori határozati pártnak egyik kimagasló tagja lett. 1864-ben ismét a nádudvari kerület küldötte fel a képviselőházba, ahol az akkor keletkezett 37 tagú szélső-bal egyik oszlopa volt. 1867-ben, a kiegyezés után, képviselői állásáról lemondott és a magánéletbe akart visszavonulni; Kossuth Lajos azonban, ki őt nagyrabecsülte és kegyelte, hozzá intézett levélben kérte fel, hogy folytassa hazafias működését. Ez inditotta arra, hogy a Szeged város polgárai részéről felajánlott mandátumot elfogadja. Szeged város alsó kerületének képviselője lett és e kerületet képviselte haláláig. A szegedi árvíz alkalmával mint miniszteri biztos, a mentési és élelmezési ügyeket vezette. Meghalt 1879. év nyarán.
Báró Simonyi József.
Az orsz. képtárból.
