Simonyi József.
Simonyi József.
Simonyi József (vitézvári) báró, huszárezredes, szül. Tasson, 1771. márcz. 18. Atyja Pesten taníttatta, de a fiunak egy csepp kedve sem lévén a tanuláshoz, megszökik az iskolából és az alig 16 éves ifju először a Greffen-huszárokhoz, majd, midőn innen apja kiváltja, a Wurmser-huszárokhoz áll be katonának és már 1789-ben Pancsovánál a törökök ellen harczol. A nemsokára kitört franczia háborúban mint őrmester vett részt és bámulatos vakmerősége és hőstettei által a legnagyobb kitüntetéseket és katonai méltóságot szerezte meg magának. 1786. máj. 2-án Salónál egy szakasz huszárral rárontott a francziákra és hadtestének a francziák által már elfoglalt 30 ágyúját és tábori készletét visszaszerezte. Mint főhadnagy 1800. jun. 23-án vakmerő támadásával olyan zavarba hozza a visszavonuló franczia csapatokat, hogy ezek, az osztrákoktól elfoglalt összes zsákmányt otthagyva, elmenekülnek. Majd junius 27-ikén Neubergnél lesből rájuk ront az osztrákok utóvédjét megtámadó francziákra, 60 közlegényt és egy tisztet elfog és az elfogott osztrákokat kiszabaditja. Vitézségének elismeréséül a Mária Terézia renddel, majd 1804-ben bárói ranggal tüntetik ki. Legnagyobb hőstette volt a Tayahíd védelme, mi által a sereg visszavonulását biztosította. A béke idején részint Magyar-, részint Lengyelországban élt. Midőn a háboru ujra kitört, ismét a harcztéren találjuk. Lipcsénél megsebesült. 1814-ben éjjel a Rhone-on átusztatván seregét, meglepi és visszaszoritja a francziákat. E hőstettéért számos kitüntetést kap a külföldi fejedelmektől. 1820-ban megházasodott. 1828-ban egyszerre, máig is ismeretlen okból vizsgálatot inditanak ellene, felfüggesztik minden hivatalától és 1832-ben minden érdemeinek, czímeinek, méltóságának elvesztésére és várfogságra itélik. Az aradi várban halt meg 1832. aug. 3-án.
