Betyárromantika.
Betyárromantika.
E fejezetet még a „régi idők” betyár romantikájának egy a népből származó, ismert alakjával akarjuk befejezni. Ez Gesztely Jóska, más néven Geszten József, a ki a 40-es években öt vármegyét tartott rettegésben. Viselt dolgairól a törvénykezési részben van szó, itt csak azt említjük meg, hogy a nép száján a 40-es években több népdal járta Gesztely Jóskáról. Ezek egyike – melyet Kovács István kir. táblai birónak még kinyomozni sikerült, és a melynek szerzője, állítólag, maga a híres rabló volt – a következő:
Erdők, mezők, vad ligetek,
De sokat jártam bennetek!
De sok nappalt éjszakával
Töltöttem el bujdosással!
De sokat jártam bennetek!
De sok nappalt éjszakával
Töltöttem el bujdosással!
Zöld erdőnek lombos ága
Sokat búsultam alatta.
Gesztely Jóska két szép lánya
Mindig aztat siratgatja.
Sokat búsultam alatta.
Gesztely Jóska két szép lánya
Mindig aztat siratgatja.
Édes anyám sok szép szava…
Kit fogadtam, kit meg soha.
Fogadnám most, de már késő
Hull a könnyem, mint az eső.
Kit fogadtam, kit meg soha.
Fogadnám most, de már késő
Hull a könnyem, mint az eső.
Gesztely Jóska a kállai várnak volt a rabja és ott járta híres „kállai kettőst”. Megszökött és zsandár golyója alatt halt meg, az akkor még sűrű geszterédi erdőben, üldözés közben.
