A hegyidék.
A hegyidék.
A hegyvidék, mely keleten a vármegye egyharmadát teszi, légköri viszonyaival nem oly egységesen hat a lélegzőszervekre, mint a síkságon tapasztalható.
A Bükk-hegység éjszaknyugati lejtőinek vidéke zord és még szelesebb, mint a sík; hatása a lélegző-szervekre olyan, hogy azok hevenyes megbetegedése a vármegyében e tájon a legnagyobb számban fordul elő egész éven át. Az összes megbetegedéseknek 72%-át teszi. Az Avas-hegység által védett fensíkon a lélegzőszervek heveny-megbetegedése csak alárendelt számban fordúl elő. Nagyban eltérők ezektől a nagybányai és nagysomkúti hegyvidék által befolyásolt légköri viszonyok e járásokban. E járásokat az éjszaki és éjszakkeleti szelektől magas hegyláncz védi, közöttük a Rozsály és Guttin; a hegység egyéb alakulatai olyanok, hogy a Szamosvölgye a délnyugatról jövő légáramlatoknak, a Láposvölgye pedig a délkeletről jövő légáramlatoknak maradt nyitva. Végeredménye e talajalakulásnak, hogy a nyár itt nem elviselhetetlenül meleg, az ősz, egy-két kritikus napot leszámítva, nem hoz sok csapadékot; a levegő napi hőmérséke csak szűkebb határok között ingadozik, és a szél kevesebb. Hatása a lélegzőszervekre olyan, hogy azok hevenyes megbetegedése e vidéken ritkaságszámba megy.
