Gazdasági viszonyok a XIX. sz. végén.
Gazdasági viszonyok a XIX. sz. végén.
A múlt század utolsó évtizedeiben a városra ismét nehéz idők következtek. A bányászat hanyatlásnak indult, a bányák jövedelmezősége erősen csökkent s a mívelés kevés aranyat, inkább ezüstöt eredményezett; az ezüst ára azonban nagy értékcsökkenést szenvedett, úgy hogy a bányamívelés alig jövedelmezett. A kincstári és a magánbányászat nehéz válsággal küzdött s üzemeiket korlátozták. A lakosság nagyon elszegényedett s munka hiányában kénytelen volt más bányavidékeken boldogulást keresni.
A kincstár törekedett ugyan az ezüst árának időszakonként való meghatározásával a bányászatot fentartani, de ez az intézkedés a folytonos hanyatlást többé nem tudta megakadályozni.
Az általános elszegényedést még fokozta az a körülmény, hogy a gyümölcstermeléssel s a szőlőmíveléssel foglalkozó polgárság szőlei a filloxera pusztításaitól tönkrementek s így ez a jelentékeny jövedelmi forrás is megszünt; a szegénység beállván, a szőlőket csak igen kevesen tudták felújítani. Csüggedés szállta meg a lelkeket, napról-napra látván, hogyan fogy a lakosság, hogyan szegényednek el a régi, tekintélyes családok, miként pang minden üzlet és minden gazdasági tevékenység és milyen rohamosan terjed a nyomor.
1890-ben alakúlt meg a szépen virágzó felsőbányai takarékpénztár részvény-társaság s néhány évvel később a felsőbányai hitelszövetkezet, mely az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe tartozik s főleg a kisemberek érdekeit törekszik gondozni.
A takarékpénztár alapszabályait a szatmárnémeti kir. törvényszék hagyta jóvá 1890 nov. 13-án. Megalakúlt 400 drb. 100 kor. (50 frtos) részvény-jegygyel, összesen 40,000 kor. (20,000 frt) alaptőkével. A társaság üzletköre kiterjed bekebelezéssel és kezességgel biztosított kötvény-kölcsönökre, leszámítol váltókat 3, esetleg 6 havi lejárattal; foglalkozik zálog-kölcsönökkel és elfogad betéteket, az igazgatóságtól időről-időre meghatározandó kamatláb mellett. Az intézet 1890 július 14-én lépett tényleges működésbe.
