Lukács Ödön.
Lukács Ödön.
Lukács Ödön, ref. lelkész, költő és író, szül. Sályiban 1843-ban. 1865-ben Sárospatakon segédtanár, 1867-ben a főiskola szeniora lett. 1869-ben a zsurki ref..egyháznál volt káplán, a következő évben pedig a nyiregyházi ref. gyülekezet választotta meg lelkésznek. 1872-ben egyházmegyei aljegyző, 1875-ben tanácsbíró, 1879-ben főjegyző, 1880-ban esperes lett. Meghalt 1896 márczius 1-én.
Czikkei nagyobbrészt a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban, a Sárospataki Lapokban, a Debreczeni Lapokban, a Vasárnapi Ujságban stb. jelentek meg. Önálló művei: Lukács Ödön kisebb versei. (1872.) Egyházi beszédek. (1877.) Közönséges egyházi beszédek. (1877.) Vegyes költemények. (1879.) Litkei Péter buji ref. lelkész emlékezete. (1879.) Vasárnapi, ünnepi és alkalmi imák. (1882.) Nyiregyháza szabad kiváltságos város története. Két köt. (1886–87.) Temetési beszédek és imák. (1891.) Köznapi imádságok. (1894.) Papi hivatás, papi jellem. (1896.) Lukács Ödön hátrahagyott költeményei. (1897.) – Szerkesztője volt a Szabolcs czímű hetilapnak 1873–1876-ig.
