Oroszhegyi Józsa.
Oroszhegyi Józsa.
Oroszhegyi (Szabó) Józsa, orvos, szépirodalmi és orvostudományi író, szül. 1822 május 24-ikén Nagykolcson. Pesten mint orvostanhallgatót, Bugát Pál, az akkor híres orvos, az orvosi egyetem dékánja, pártfogásába vette. Ekkor kezdett a szépirodalommal foglalkozni. Garay Regélőjében lépett fel, szatmármegyei népmondákat közölvén, majd az Életképekbe és Vahot Imre Divatlapjába írt költeményeket, rajzokat és elbeszéléseket. 1844–47-ig Helmeczy Jelenkorának újdonsági rovatát vezette. Ez évben bevégezte orvosi tanulmányát, de a szabadságharcz őt is a harcztérre szólította, a hol guerillavezetőként szolgálta a hazát. A fegyverletétel után halálra, majd 10 évi várfogságra itélték, melyből 1856-ban kiszabadulva, letette szigorlatait. Rövid ideig Abrudbányán volt orvos, innen Bukarestbe, majd nemsokára Konstantinápolyba ment, hol állami katonaorvosként működött a Dobrudsában, Kis-Ázsiában, Ciprusban és Alexandriában. 1868-ban hazájába akart visszatérni, midőn útközben szélütés érte. Beteg állapotban élt még két évig Kolozsvárott és Pesten. Meghalt 1870-ben. – Rendkívül sokoldalú és nagyon termékeny író volt. Czikkei közül különösen úti leirásai és a múlt század 50–60-as éveiben a külföldről küldött levelei érdekesek. Ezeken kívül lefordította dr. Strecker kristianiai tanár vegytanát, melyet A szervényi (szerves) vegytan kézikönyve czímen adott ki (1847). Irt egy „Magyar nyelvtan”-t is, mely magyar és német nyelven 1847-ben jelent meg. Sokat foglalkozott az állatdelejességgel is. Ez irányban sokat kisérletezett, különösen bukaresti orvos korában. E tárgyról írta Az ód és delejesség közéleti értéke czímű munkát. Az orvosi és műszavak újításában Bugátnak lelkes híve volt és számos vegytani műszót gyártott és terjesztett maga is.
