A város anyagi helyzete.
A város anyagi helyzete.
Bethlen Gábor uralma sok tekintetben hasonlított a Hunyadi Jánoséhoz. A fejedelem személyesen érdeklődött a város iránt s a bányákon kívül a város polgárságának is előmozdította minden javát. A czéhek kiváltságait megújította s ezzel az immár elcsenevészedett ipart újra fölélesztette. Különösen sokat tett a város kulturális érdekeinek ápolására s a Schola Rivulina országszerte híressé lett ebben az időben. A fejedelem és a város polgárai azonkívül ösztöndíjakkal küldötték ki külföldi akadémiákra az iskola kitünő növendékeit.
Nagybánya most is megmutatta erős életképességét, a súlyos és válságos időket átélve, néhány évtizedes béke alatt felvirágzott; szomorú azonban, hogy legtöbbször csak azért, hogy újabb jogtalan hatalmi zsákmányolás prédája legyen.
Bethlen Gábor halála után, 1629-ben, Nagybánya nejére, Brandenburgi Katalinra szállott, a kitől a következő évben már átvette Bethlen István kormányzó, az ecsedi uradalom ura. Ő nem bátyjának nagy szellemével, de mégis különös szeretettel viseltetett Nagybánya iránt; 1637-ben meg is látogatta. Ő alatta is a város kezelte haszonbérben a bányákat s egy 1631 jan. 5-én kelt okirat, a város számadásainak vizsgálata, tiszta képet ad a bányászat jövedelméről. 1630 márcz. 2-től 1631 jan. 4-ig a bevétel volt: 9600 db arany á. 3 f. 25 dn; 27.115 db ezüst tallér, darabja 1 f. 75 dn; öt darabos drachma összesen 5166 f. 33 dn. Ezenkívül élelemnemű, szerszám s egyéb a bányaműhöz tartozó anyagok eladásából 24.283 frt 10 denár. Összes bevétel 108,100 frt 43 denár. Összes kiadás 67981 frt 64 denár. Tehát tiszta jövedelmül maradt 40118 frt 79 denár.
Ipara és kereskedelme ismét a régi hírét érte el; országos vásárai még mindíg 15 napig tartottak s a harminczad kezelési számadás 1635-ből megmaradt. Ez mutatja, hogy bécsi, lipcsei, tirnovai, sophiai, brussiai, kisniczi, csernoviczi, sinoviczkai, tehát német, bajor, török, bolgár, bukovinai oláh és lengyelországi kereskedők is látogatták. A nagybányaiak is messze elhordták iparczikkeiket. Hunyadi István aranymívesről fel van jegyezve, hogy Londonban is járt. Különben a város ötvösipara magas színvonalon állhatott, bár sajnos, sem okmányaink, sem műemlékeink nincsenek kellő mennyiségben róla. 1601-ben a nagybányai és nagyváradi ötvös-czéhek confoederationalis levelet állitottak ki, a melyben sok nagybányai ötvös neve szerepel.
A város külső képe ismét csinossá, jómódú életet hirdetővé lett. Legjobb jelképe lett az új életnek az öreg templom, a mely újraépítve, hatalmasan, de oltáraitól, szentképeitől, szobraitól s egyéb emlékeitől megfosztva állott. A város régi nagy büszkeséggel gondozta, de nem volt már sem módjuk, sem szükségük az igazi művészetre, a pazar pompára. Egyszerű viszonyaik között is sokat költöttek rá. A toronyra új, meglehetős díszes tetőt raktak, négy szöglettoronynyal ékített magas sisakot, a melyet 1619 májusában áldott meg Gönczi József, nagybányai pap, a tiszamelléki ref. egyházkerület szuperintendense. Harangot is öntettek és 1628-ban 500 frtért tétettek a toronyra négy oldalra szolgáló, holddal ellátott órát, az eperjesi toronyóra mintájára. A város egész lakosságát lelkesítette az öreg templom szeretete s végrendeletben sűrűn emlékeztek meg róla. A czinterem még ebben a században is temetkezési helyül szolgált s 50 frtot kellett 1665-től kezdve fizetni a sírhelyért.
