Alakulás.
Alakulás.
Szatmár vármegyének keleti harmadrészében, mely az egész Árpádkorban koronajószág volt, a középkorban három fontos uradalom alakult ki. Az Avast, a hozzá tartozó nagy, sík területtel a Szamos fölött, Meggyesi Simon bán szerezte meg s a szinéri uradalmat alapította. Kővárát, a Szamos alatt, az erdődi síkig tartó területtel, Balk és Drágh kapták s a nagy Drágfi-uradalmat teremtették meg vele. A két uradalom közé szoritva maradt a vármegye sarkában a nagybányai bányauradalom, a melyet a korona sohasem eresztett ki tulajdonából.
Kezdetben mind a három mezőgazdasági természetü volt. Legelőbb a nagybányai alakult ki, de már első feltünésekor mint bányabirtok jelenik meg előttünk. Hagyományok azt mondják, hogy már II. Géza küldött ide szász települőket az aranybányák mívelésére. Történelmi adatunk nincsen rá s az egész Árpádkorban ismeretlen hely ez a bányavidék. Viszont az Aujou-kor elején már olyan fejlődött városi állapotok vannak e bányaközségekben, hogy azok legalább egy évszázados fejlődést föltételeznek. Valószínű, hogy már II. Géza hallott a nagybányai aranytartalmú hegyekről, hiszen László király vezér korában járt a közeli vidéken, ha a hagyománynak hihetünk s ha nem ő, más udvari ember hamar hírt vihetett a trónhoz az el hagyatott római bányákról s a Zazár vizének aranyos fövenyéről. De csak IV. Béla lehetett első megtelepítője; a tatárjárás után beköltözött német bányászok ülhették meg a Kereszthegy és a Középhegy tövét.
