Fráter György.
Fráter György.
Időközben nevezetes, bár csak ideig-óráig tartó, örvendetes esemény érte a várost. Fráter György, a lángeszű kanczellár, fölkarolta ügyét. Az erdélyi fejedelem szűk pénzviszonyai között nem csoda, ha a nagyeszű kincstartó szomorúan látta, hogy múlik el a hajdani bőséges aranybányák jövedelme. Hogy minél szabadabban rendelkezhessék vele, zálogba vette János királytól és ekkor a tőle telhető legnagyobb erővel feküdt neki a munkának s óriási pénzáldozattal új alapokra fektette az egész bányászatot. A tárnákat megtisztították s használhatóvá tették, más vidékekről hoztak mestereket s a bányamunkás-népet újonnan szervezték; a város ismét megkapta régi kiváltságait s magánéletében is sok támogatást nyert a teljhatalmú püspöktől. Nagybánya csodálatos életképességének tehát csak egy szalmaszálnyi segítség kellett, hogy újra meg újra fölvirúljon. Egy évtized alatt ismét megnőtt, s az erdélyi fejedelem bányái között legelsővé lett.
Megható látni, hogy kél és száll a város sorsa ezentúl két évszázadon át. Inkább régi hírneve, mint az egyes korokban való ereje csábították feléje a hatalmakat. Mindenki tisztában volt vele, hogy olyan kincs a város, a melyet rendkívül gazdagon lehetne kamatoztatni, csak rendes fejlődését tudják biztosítani. De erre nem volt idő. Az ország örökösen feldúlt állapotai között alig ért egy-egy évtizedet a melyen barbár hadak dúlásától ne szenvedjen.
