Kisszekeres.
Kisszekeres.
Kisszekeres, magyar kisközség a Szamosközön, 80 házzal s 555 lakossal, kiknek legnagyobb része református. Határa 2548 k. hold. Ősi birtokosa már 1359-ben a Szekeressy család. Mellettük szerepel még 1404-ben a Kölcsey, 1422-ben a Domahidy család, a mely 1446-ban az Ujhelyieknek adta zálogba a maga részeit. 1460-ban a Károlyiak, 1481-ben a Bornemiszák s 1490-ben a Rozsályi Kúnok a földesúrai. Ugyanekkor a Drágfiak is. 1515-ben Czégényi Kende Pétert iktatták be részeibe, s 1524-ben Drágfi János a rozsályi uradalomhoz csatolta. 1555-ben a Drágfi György magtalan elhunyta után, a Rosályi Kúnok, majd 1672-ben gróf Zinzendorff kapta és tőle Du Jardin örökölte. A XVIII. században földesurai: a Domahidy, Pongrácz, Morvay, Fogarassy, Isaák, gróf Majláth, Ajtay, Osváth és Mándy családok. A XIX. században ugyanezek; a szabadságharcz után báró Haynau és Vállyi János. Mostani nagyobb birtokosai a Haynau és a Vállyi örökösök. A ref. egyház temploma a XV. századból való és czínteremmel van körülvéve. Alatta van a Rozsályi Kúnok sírboltja s déli kapuzata fölött Kún László czímere; bent valamelyik Kúnnak művészi epitafiuma volt, a mely azonban már csak töredék. Hozzá tartoznak a Haynau I. II. és Vállyi tanyák, a Nagy erdő és Szélecsi erdők. Vasúti állomása, távírója van, utolsó postája Nagyszekeres.
