Krassó.
Krassó.
Krassó (Szamoskrassó), kisközség, 282 házzal s 1492 lakossal. Ezek közül 987 magyar, 504 oláh. Közülök 792 református, 546 gör, kath., 32 r. kath., 122 izr. Határa 4421 k. hold. A XIV. század elején már egyháza volt s a község a meggyesi uradalomhoz tartozott egész a XV. század végeig. 1409-ben a Csákyak akarták megszerezni. Nevét már ekkor is Krassó-nak írták. A következő században a Báthoryaké volt és utánuk: 1632-ben Bagossy Pál kapta meg az egyik felét, s 1637-ben a másik felét is. A XVIII. században többen szereztek itt jelentékeny birtokot u. m. a gróf Teleki, báró Vécsey, báró Wesselényi, Darvay, Gáspár, Tárczy, Egri, Solymossy és Mándy családok. A XIX. század derekán birtokosai: a Darvay, gróf Teleki, báró Vécsey, báró Wesselényi, Tárczy és Katona, majd a gróf Degenfeld, gróf Karacsay, báró Radák és gróf Teleki családok. Most legnagyobb birtokosai Ujfalussy Miklós és Csengeri Mayer Salamonné s fiai Sámuel, Károly és Sándor. Az övék a régi Darvay-kúria is, melyet Darvay Ferencz építtetett és mostani tulajdonosai 1870 körül átalakíttattak. A régi ref. fatemplom helyére 1798-ban kőtemplomot építettek. Itt őrzik báró Wesselényi Kata sajátkezűleg hímzett úrasztali terítőjét 1774-ből és egy úrasztali tálczát 1755-ből. Gör. kath. templom is van itt, mely 1895-ben épült. 1827-ben majdnem az egész község leégett. Körjegyzőségi székhely. Határában kénes forrás van. A községben hitelszövetkezet áll fenn; postája helyben van, távírója Borhid, vasúti állomása Szatmár-Németi.
