Madarász.
Madarász.
Madarász (Nagymadarász), nagyközség a Bükk alatt, 296 házzal. Lakosaiból 1370 oláh, 251 német, 155 magyar. Vallásra nézve 1400 gör. kath., 345 r. kath., 20 ref. és 33 izr. Határa 6584 kat. hold. A Móré család ősi birtoka volt; 1492-ben Móré Jánosé. E családé volt a XVI. század végéig. 1549-ben Móré Jánosé, a ki Balassa Menyhérttel együtt rabolta és zsákmányolta a bányavárosokat, a miért gróf Salm Miklós elfogta. 1588-ban Rudolf király Révay Istvánnak és feleségének, Dersy Margitnak adományozta. 1616-ban Révay Erzsébet, Petróczy Mártonné elzálogosította Nagyluchei Dóczy Andrásnak 6000 frtért. Azután az egész században a szatmári várhoz tartozott, a melytől 1666-ban Szatmár városa vette zálogba. A szatmári béke után gróf Károlyi Sándor kapta meg és most is gróf Károlyi Lajosnak van itt nagyobb birtoka. A XIX. század elején svábok költöztek ide Szabolcsvármegyéből, a kik 1857-ben építettek r. kath. templomot. A gör. katholikusok temploma 1842-ben épült. A község határához tartoznak a Flóra-major, Gyarmat és Homoród puszták. Utolsó postája, távírója és vasúti állomása Erdőd.
