Mikola.
Mikola.
Mikola, túrmenti magyar kisközség, 245 házzal és 1715 lakossal, a kik között 897 ref., 468 g. kath., 208 r. kath., 142 izr. vallásu. Határa 6280 k. hold. Nevét 1339-ben már mai alakjában írják, 1348-ban pedig Mykulának. A Mikolay család ősi birtoka. 1216-ban II. Endrétől kapta Merc comes hű szolgálatáért. Ez az oklevél leírja határát is, megemlítve a Túr vizét, Pischarchus tavát, a Nog Égre, Pothem földje, Rekezil, Kozma földje, Csaldos fa részeket. Ez a Merc comes Zothmar comesnek is nevezte magát; fiai voltak Micholay, Dezmér vagy Desew és Fylpy. 1426-ban már Mikola Dezmér fiáról olvasunk, a ki IV. Béla mellett esett el a Frigyes elleni harczban, a Lajtánál. A Mikolay család maradt főbirtokosa a XIX. század közepéig s rajtuk kívül egész a XVIII-ik századig csak a Báthoryak szereztek benne erőszakos foglalás útján egy részt. 1151325-ben a Mikolayak 10 gyra finom ezüstért zálogba adták Matheunak az Akus fiának. 1500-ben a Báthoryak visszaadják az elfoglalt részjószágot. 1555-ben nagy határvillongás volt Mikola és Németi között. 1563-ban I. Ferdinánd a Mikolayaknak nova donatiot adott. 1574-ben II. Miksa megengedte nekik, hogy a Nagy Éger, Fertees Pataka, Halaaszeger, Sár és Nádas Pataka mocsáros helyeken töltést és hidakat építsenek s azon vámot szedjenek. 1664-ben I. Leopold ismét megerősíti őket birtokukban. 1762-ben a jezsuiták is szereznek itt birtokot. 1717-ben a tatárok feldúlják a községet s elrabolják Mikolai Györgyöt feleségestől, gyermekestől. Mikor azonban a borsai szorosnál Bagossy László szétverte a tatárokat, a többi foglyokkal együtt ők is kiszabadultak. A XVIII. században birtokot szerzett itt a Kölcsey, Mándy, Bodoky, Galgóczy család, 1810-ben földesurai Mikolay György s a leányági rokonok, Szodoray, Mándy, Csanáldy, Szirmay, Baros, Szarvady, Császy, Bogdány, Kövér, Nagy és Pap családok. Most nagyobb birtokosai Galgóczy, Jenőné, Müller János, Osztroviczky István, Buttykay László, Császy Antal és Kölcsey Antal. A községben ref. templom van, a mely 1838-ban épült. A határban vannak a Babicsák, Bambach, I., II. Bauer, Berényi, Bogáti, Bogdán, Császy I., II., III., IV., Egedi erdei, kis- és külső tanyák, Ignácz, Kádár, Kerekes, Klem, Kovács, Kölcsey I., II., Müller erdei és külső, Papp I., II., Strifler I., II., Sülyös, Szatmári, Taar, Tóth, Weisz és a közbirtokossági tanyák; dülőnevei között a Tatárdomb a tatárjárásra emlékeztet. Van egy kitünő gyógyforrása is, a mely mellett fürdő is van. Körjegyzőség, vasúti állomás, posta és távíró helyben van.
