Nagygécz.
Nagygécz.
Nagygécz, magyar kisközség a csengeri járásban, az Erge patak mellett, 88 házzal s 678, nagyobbrészt ref. lakossal. Határa 2655 k. hold. Nevét 1431-ben Geecz, 1454-ben Nagh-Gycz-nek írják. A XIV-XV. században a Csarnavoday, Csáky, Bekcs, Darai és a Drágfi családoké. 1431-ben Darai László kap rá nova donatiót; 1439-ben Csarnavoday Miklós és leánya Erzsébet kapnak benne részt, 1450-ben a Csákyak zálogba adják a Perényieknek. 1476-ban a Szántai Becskiek is birtokosai és ők maradnak urai századokon át. A XVIII. században mellettük még az Ibrányi, Luby, Nozdroviczky és Péchy családok. A XIX. század derekán a gróf Majláth, Luby és Péchy családok is itt szerepelnek. A szabadságharcz után báró Haynau vette meg egy részét. Most nagyobb birtokosai Luby Béla, Haynau hitbizománya és dr. Szomjas Lajos. Ez a puszta hajdan falu volt és részben a Csákyak, részben a Rozsályi Kúnok birtoka. Határában van a kisgéczi puszta, hol a Haynau családnak van emeletes kastélya. Luby Béla háza derék, erős, hatalmas tetejű épület, típusa a hajdani szatmármegyei nemesi kúriáknak. Már kb. 150 éve áll fenn. Itt van továbbá a Rózsás kocsma, Szalmás csárda és Szúnyog csárda. A ref. templom két részből áll, az egyik még az Árpádkorból való, a másik Mátyás korából. Henszlmann Imre, a templom leirásában azt mondja: „A szentély egyik ablaka fölött három nyitott virágból, több bimbóból s levélből álló fűzér egy dúsabb kompoziczióju és önálló szatmári festészeti iskolára gyaníttat.” A község vasuti állomása Szatmár, távírója Csenger, posta helyben van.
