Nagyszekeres.
Nagyszekeres.
Nagyszekeres, kisközség a Szamosközön 93 házzal és 516 magyar, főleg ref. lakossal. Határa 1828 k. hold. Története ugyanaz, a mi Kisszekeresé. 1332-ben Péter nevű papja 40 dénárt fizetett pápai adóba, tehát akkor már nagy község lehetett. A XIV. században a Szekeressy családé volt, a XV-ikben a Kölcsey, Domahidy, Ujhelyi, Károlyi, Bornemisza és Rozsályi Kún családoké s a Drágfiaké. A XVI. században a Czégényi Kende, Báthory, Werbőczy István, Muchey, Kelemenfi Balogh, Pongrácz, Kubinyi, Kórodi családok tünnek fel mint új birtokosok; a XVII.-ikben gróf Zinzendorff és Du Jardin; a XVIII. 127században földesurai voltak a gróf Barkóczy, Isaák, Czáró-Fogarassy, Morvay, Mándy és a Domahidy családok s ugyanezek a XIX. század közepéig. Mostani nagyobb birtokosa az Isaák család, melynek úrilakában, 1822-ben az egész vármegye ref. traktusai gyűlésre jöttek össze. A ref. egyház temploma egy kis szigeten áll s körülötte czinterem van. A templom a XV. századból való s alatta van a Rozsályi Kúnok sírboltja. 1867-ben renoválták; az 1717-iki tatárdúlás emlékét érdekes fölirat őrzi benne. Körjegyzőség, vasuti állomás, posta és távíró helyben van.
