Nántű.
Nántű.
Nántű, kisközség az erdődi járásban, 142 házzal és 840 lakossal, a kik közül 248 magyar, 124 német, 464 oláh. Vallásra nézve 475 g. kath., 306 r. kath., 32 ref. és 27 izr. Határa 2650 k. hold. Már az őskorban megtelepült hely volt, a hol gyakran találni kő- és bronzkori maradványokat. A XIV., XV. században a bélteki uradalomhoz tartozott s 1555-ig a Drágfiaké volt, nevét ekkor Nanthew-nek írták. Azontúl az erdődi uradalommal, majd a XVII. században a daróczival, a szatmári vár tartozéka volt. 1646-ban Kemény János és felesége, Kállay Zsuzsánna, királyi adománynyal kapták. A szatmári béke után a gróf Károlyi Sándoré lett. A községben a XVIII. században már csak oláhok laktak, ekkor a Károlyiak svábokat telepítettek ide, a kik eléggé magyarosodnak. Most nagyobb birtokosai a gróf Károlyi Gyula örökösei. A határhoz tartozik a Farkasorra tanya. A dülőnevek legnagyobbrészt ma is magyarok; figyelemreméltó köztük a Nyilastábla és a Várdomb, a melyről a nép azt tartja, hogy ott valaha vár volt és kőmaradványait a szomszédos Alsószoporba vitték, s ott a g. kath. templom építésénél használták fel. Valószínűleg csak őrtorony lehetett. A községben körjegyzőség van. A gör. katholikus templom igen régi és építési ideje ismeretlen. Vasúti és távíró állomása és utolsó postája Alsószopor.
