SZATMÁR VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan
566SZATMÁR VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan
Irta ifj. dr. Reiszig Ede, Gorzó Bertalan
A honfoglalás, az első letelepedés korszakában, a mai Szatmár vármegyének csak nagyon csekély része volt alkalmas lovas-nép befogadására; a Szamostól keletre eső területet, a nemzeti királyság első századaiban is, hatalmas erdőség borította, a Szamostól nyugatra eső vidék mocsaras volt és csak gyér népességnek adhatott lakóhelyet.
Első szent királyunk uralkodása alatt is, Olcsvától Erdőszádáig, még a Szamos volt az ország határa, a mit igazolnak a Tisza mentén, valamint a mai Szatmár vármegye nyugati határán található helynevek, mint Őrmező, a Vaja melletti Őr (Eőr) falu, valamint Pátroha, melynek egy részét Őr-Pátrohának nevezték. E területen tehát eredetileg királyi határőrök laktak és az ősi nemzetségek, Szent István király idejében is, csak az Ecsedi láptól délre és nyugatra eső területet szálhatták meg.
Csak később, a népesség szaporodásával, lépték át az ország határát alkotó Szamos folyót, hogy uj területet vegyenek birtokukba.
Igy telepedett azután a vármegye egyik ősi nemzetsége, a Szente-Mágócs, a Szamos és a Tisza közére, melynek még a XIII. században Czégénytől Csekéig terjedő összefüggő uradalmára akadunk.
A Szamostól keletre elterülő erdőségből alakul a XIII. század végén az aranyosmeggyesi uradalom. Nagybánya és környéke még 1231-ben is lakatlan volt. (Karácsonyi J.: Hazánk Szent István korabeli határairól. Századok 1901.)
A Balog-Semjén nemzetség.
Kaplyon nemzetség.
Szente-Mágócs nemzetség.
A Gúth-Keled nemzetség
A Káta nemzetség.
A Barsa nemzetség.
A Csák nemzetség.
A Pók nemzetség.
Sartiván-Vecse nemzetség.
Birtokviszonyok Nagy Lajos és Zsigmond alatt.
A mohácsi vész utáni birtokviszonyok.
A XVII. század birtokviszonyai.
A szatmári béke után.
1848 előtt.
Nemes családok, betűrendben
