Szamos-Tisza köz.
Szamos-Tisza köz.
A vármegye kanaánja azonban a Tisza és Szamos folyók között elterülő síkság. A Szatmár-Németitől éjszakra eső szatmári járás az erdőháton át Tiszaújlakig, Szatmártól Fehérgyarmaton át Bereg vármegyéig és Szatmártól Csenger irányában Mátészalkáig elterülő járások földjei, termőképességre kiállják a versenyt az ország bármely vidékével. Mert a Tisza és Szamos folyók által ezelőtt gyakran megöntözött földek mélyen iszapos (alluvialis) talaja úgyszólván kihasználhatatlan, szabad gazdálkodásra alkalmas, minden gazdasági és iparnövényt megtermő, könnyen mívelhető földekből áll. Igaz, hogy a folyók szabályozása óta a védtöltéseken kívül eső humus-talajok a hajdani áradások iszapolásának nincsenek ma már kitéve, de a Tisza-Szamos hordalék oly mély rétegű rajtuk, hogy jó kezeléssel a kitünő termőképességet könnyen fenn lehet tartani. A Szamostól és Tiszától megiszapolt torületek folytatásai az úgynevezett vályogtalajok, melyek az agyag- és homokvegyülék jó tulajdonságaival bírnak. Szóval, a vármegyének ez a vidéke földminőség tekintetében megfelel a torontáli és bácsbodrog-vármegyei földeknek, a miből önként következik, hogy ezek a talajok nem válogatósak, egyformán megtermik a mezőgazdasági és az ipari növényeket. Említésre méltó, hogy a vármegyének ez a gazdagon termő nagy vidéke, 297nehány nagyobb uradalom kivételével, ma is a középosztályhoz tartozó családok és színmagyar kisbirtokosok kezében van, a kik azokat őseiktől örökölték.
