Kultúrintézmények.
Kultúrintézmények.
A város kultúrintézményei közül ki kell emelnünk a magyar nyelvet és oktatást terjesztő Széchenyi-Társulatot, az irodalmat művelő Kölcsey-kört és a Dalegyesület ifjú Zeneiskoláját, mely ugyancsak ritka madár vidéki városokban.
Szatmáron az 1846., 1847. és 1848. években a hadak vészmadara, Petőfi Sándor gyakran megfordult s innen látogatott el a szomszédos Erdőd községbe, Juliájához. – Petőfi nagyobb költeményei közül Szatmáron 1847-ben a Szécsi Máriát írta; továbbá írt itt 1846-ban 8 és 1847-ben 31 költeményt, melyek között legszebb szerelmi dalai vannak.
Komócsy József költő Vencsellőn született ugyan, de Szatmáron volt vargainas, tanuló, tanító s utóbb tanár és Szatmárt annyira szerette, hogy a mikor csak tehette, mindig nagy örömmel látogatott el ide.
Tompa Mihályt, a virágok költőjét, a hiripi és ivácskói Böszörményi család szépséges leánya, Katalin iránti első platonikus szerelme köti Szatmárhoz, a mely idillikus viszony teljes tíz évig (1841–1851.) tartott s melyről az irodalomtörténet igen keveset tud.
A szinészet Szatmáron egyidejű a magyar szinészet bölcsőringásával. Már 1790-ben volt itt „komédiajáték”, melyet az Erdélyből jött Móricz György igazgató társulata rendezett és itt lépett először Prielle Kornélia a világot jelentő deszkákra.
Az első nyomda Szatmáron 1856-ban, az első lap a „Szatmári Értesítő” pedig 1862-ben keletkezett. Azóta alakult itt még 9 nyomda és 24 lap, melyek közül ma fönnáll 6 nyomda és 10 lap.
A Szatmár-Németiben született írók, tudósok, művészek és más jeles fiainak életrajzi adatait az alábbiakban betűsoros rendben adjuk, röviden megemlékezve azokról is, a kik itt hosszabb ideig működvén, ez idő alatt jelentősebb tudományos, irodalmi vagy más irányú közhasznú működést fejtettek vagy fejtenek ki. Ezeknek az életrajzi adatait szülővármegyéjük monografiájában fogjuk bővebben közölni.
