A közútak története.
A közútak története.
A Város közlekedési eszközeinek fejlődése még nem régi keletű. Néhány jó útat nem tekintve, őszkor és tavaszkor valóságos sártengerben kellett megtenni az állatkínzó útakat. Az első rendszeres kőút Szatmár–Németi határában az abszolut kormány alatt 1854–56-ban épült ki, Szatmártól Máramaros-Sziget felé, s ezt követték a szatmár–nagykárolyi út 1856–58, a szatmár–erdődi út a csonka erdői elágazásig 1860–65 és a szatmár–fehérgyarmati út 1863-ban. A szatmárhegy–szilágysági közút az erdődi út folytatásában az „Előcser”-ig 1874–76-ban épült és a szatmárhegyi piaczig 1882-ben fejezték be; ezt megelőzőleg a szatmár–nagybányai (pálfalvai) út az 1861–63. években épült.
Évek múltak el ezek után s az úthálózat hossza ugyanaz maradt, mert újabb vonalaknak kiépítése – az útakra fordítható fentartási költség csekélysége miatt – lehetetlen volt. A már öt irányban szétágazó 32.914 km.-nyi úthálózat fentartását a közmunka-pénztár alig tudta, sőt gyakran nem is tudta már fedezni s nem egyszer történt meg, hogy a közpénztárnak kellett kisegíteni.
Hám János-utcza.
Kazinczy-utcza.
43E nehéz viszonyok ellenére a város közönsége mélyen érezte annak hiányát, hogy még mindeddig nincs teljesen kiépítve a szatmárhegyi út. 1879-ben a közönség tetemesebb megterhelésével is elrendelte annak kiépítését. 1880-ban a kiépítésre 31.862 frt kölcsön felvétele engedélyeztetett, a közönség pedig 3000 frt segélyben részesült, minek következtében a kérdéses út kiépítését még ez évben megkezdték és 1882-ben befejezték.
Az útak hosszának növekedésével azok fentartása is nehezebbé vált s 1883-ban a fedanyag csekélysége erősen volt érezhető. Miután épen e miatt az úttest több helyen alapjában romlott s félni lehetett, hogy a nagyértékű közvagyon semmivé lesz, 1884-ben szabályrendeletet alkottak az országos közmunka kötelező megváltásáról, a közmunka-kezelésről, útkészítésről, fentartásról, felügyeletről és ellenőrzésről; ezeken kívül a közgyűlés 15,000 frt rendkívüli segélyt szavazott meg, a közmunka megváltás terhét tetemesen felemelte és ugyanez évben a közmunka-pénztár 4000 frt államsegélyben is részesült. De mindezen intézkedések és segélyezés sem volt elég, úgy hogy már 1885-ben újólag állami támogatásért kellett folyamodni. A város kapott is úttöltésre és akkor még egyszersmind szamosbalparti védtöltésnek használt szamosdobi (nagykárolyi) út felemelésére és a pálfalvai útnak alapkövezéssel való ellátására 5000 frtot. E munkákat 1886 május havában fejezték be.
Szatmár-Németi határában mindeddig még nem volt állami kezelésben lévő útvonal. Sík vidéken s agyagos talajon átvonuló útjainak kellő fentartására a közmunka-erő évről-évre kevésnek bizonyulván, felmerült az eszme a nagykároly–szatmár–m.-szigeti útvonalaknak állami kezelésbe adása iránt. Több mint nyolcz év telt el, míg ez a kívánság teljesült, és még több idő telt el, a míg a meglevő útakat a közlekedésre alkalmas állapotba helyezni sikerült. Az útfelügyelet és gondozás nagy hátrányára, hiányoztak az útkaparók részére szükséges útmenti lakházak és csupán egy volt meg, az ú. n. csonkai útkaparói ház, az erdődi út mellett, míg végre az állatvásártér rendezésével, a Szamoshídon túl fekvő régi kis vámházat engedték át e czélra 1896-ban. 1887-ben a „Homoród” melletti, majd 1889-ben a szatmárhegyi út melletti „Előcseri”, és 1890-ben a pusztadaróczi út melletti útkaparóházak épültek fel, s végre az 1897. évben a tiszaújlaki út melletti útkaparóház, mi által azoknak száma hatra emelkedett.
1888 márcz. 13–16. napjain a Szamos rendkívüli áradása tetemes károkat okozott a szamosdobi és pusztadaróczi útakban, a melyeknek helyreállítására 3000 frtnyi kölcsönre volt szükség. 1889-ben pedig a kőanyag szállítása nagy nehézségekkel járt, mivel a M. É. K. V. igazgatósága nagyszőllősi, feketehegyi kőbányájának üzemét, – a honnan eddig az anyag szállíttatott, – időközben beszüntette s ettől kezdődőleg a városi útak kőszükséglete csekély kivétellel a rakaszi kőbányából szereztetik be.
A közútakról és vámokról alkotott 1890. évi I. t.-cz. ugyanazon év május 15-én életbe lépvén, az útfentartási ügyek intézése új alapokat nyert. A város területén az állami egyenes adó után kivetendő útadó-százalék 10%-ban, az útadó-minimum, három kézi napszámnak megfelelő 1 frt 50 krban, illetőleg a legalább két igavonó állattal rendelkezőkre nézve 3 frtban állapíttatott meg. Ezen az alapon az 1891–1892. évi közúti költségelőirányzat szerint a kiadások főösszege 1891-ben 15.827 frt 74 kr. és 1892-ben 15.338 frt 49 kr. volt, a mely összegekkel szemben 1891-ben 15.456 frt 86 kr. és 1892-ben 16.219 frt 84 kr. bevétel állott, a mi azt eredményezte, hogy az útak, műtárgyak s úttartozékok elég jó karba jutottak és az útipénztár ez időtől kezdve a rendes kiadásokat mindenkor fedezhette, sőt a város új útépítésre is gondolhatott.
Az 1892. évi április hó 4-én tartott közgyűlés elhatározta a szatmár–tiszaújlaki törvényhatósági közút a város határán átvonuló szakaszának kiépítését. Egyidejűleg 20.000 frt államsegély iránt is felterjesztést tett, de eredmény nélkül. A körülmények kényszerűsége következtében a kiépítésre az útalap terhére 30.000 frt kölcsön felvételét határozták el, a melyet az 1893. évi közúti költségelőirányzatba fel is vettek. A terveket elkészítették, a közigazgatási bejárást 1893. április 20-án megtartották, de az építés, a kisajátítási nehézségek és a kölcsön felvétele körül felmerült nehézségek miatt, csak 1895 augusztus hóban volt megkezdhető és 1896 május végén befejezhető. Ez az új útépítés, vállalat útján, a kisajátítások nélkül, 43.819 kor. 02 fillérbe került.
44A tiszaújlaki útépítéssel egyidőben a szatmárhegy–szilágysági útat 1893-ban a szatmárhegyi alkapitányi lakig és 1895-ben a piaczon át a régi malomtérig meghosszabbították s ugyanezen évben a szatmár–zsadányi kiépítetlen útvonalból, 1120 fm. hosszú szakaszt, terméskő-útburkolattal láttak el.
1896-ban a közúti törvény alapján szabályrendeleteket alkottak a törvényhatósági útbiztos és útkaparók minősítéséről, szolgálati viszonyairól, személyzeti létszámáról, valamint a közúti törvény némely büntető határozatainak fentartásáról, módosításáról, illetőleg hatályon kívül helyezéséről.
Az 1897. és azt követő években az útfentartásnál ismét nehézségek merültek fel. Az útak állapota általában kielégítő volt ugyan, azonban a szatmár–erdőd–szilágysági hegyi útnak mintegy 9 km. hosszú útszakasza, az annak mentén levő városi erdők eladása által, az erdei termékeknek tengelyen való szállítása miatt, alapjáig megrongálódott. Miután annak helyrehozatala oly tetemes költséget igényelt, hogy az úti-pénztár azt nem fedezhette, a városi közpénztár az eladott erdők árából 1900-ban 32.000 koronánál nagyobb segélyt adott minden visszatérítési kötelezettség nélkül. Ezzel sikerült a megrongált útszakaszt 1900 és 1901-ben járhatóvá tenni sőt a zsadányi és szatmárhegy–szilágysági útakat is némileg tovább építeni. Miután a tengelyen való tönkő-szállítást 1899 márczius végén beszüntették és a szatmár–erdődi h. é. vasútat a kérdéses útvonal mentén 1900-ban a forgalomnak megnyitották, az út további megrongálása a jövőre nézve korlátozva van.
1898-ban ismét szabályrendeletet alkottak a községi faiskolákról és a közútak befásításáról. Ugyanekkor a szatmárhegy–szilágysági közúton 13.450 km.-nél az „Ecsedi-láp lecsapoló” társulat a Sós-patak csatorna fölött beton alépítménynyel, 6.0 m. szélességgel, 7,0 m. szabad átfolyással és vasfelszerkezettel hidat építtetett fel.
1902-ben a törvényhatósági úthálózatot 94.511 km. hosszúsággal újból megállapították, a melyből a kiépített útvonal 38.592 km. volt. Ekkor vették fel az úthálózatba a szatmárhegyi piacztól a „Középhegy” és „Nagylippa” között elvonuló és a Soós pusztára, az ottani vasútállomáshoz vezető hegyközségi útat is, melyet ez ideig a hegyközség tartott fenn.
1903-ban a szatmárhegy–szilágysági-út építését tovább folytatták, a Soós pusztai-útnak terméskő-útburkolattal való ellátását megkezdették és a szatmár–udvari-útat, a közúti alap megterheltetése nélkül, rendszeres töltéssel látták le. A szatmár–zsadányi közútat a szatmári határrész tagosítása következtében, a M. Á. V. vonalával való keresztezéstől, közvetetlenül a vasút mellé helyezték át, mi által azt 8.400 km.-ről 7.810 km.-re rövidítették meg.
A m. kir. kereskedelmi miniszterium elhatározván a II. állami transzverzális közút kiépítését, az ennek vonalába eső szakasz, a város határában, Vetés község határától a Szamos folyón álló vámoshíd kezdetéig terjedő „szatmár–nagykárolyi”, s a Szamoshíd végétől Batiz község határáig terjedő „szatmár–máramarosszigeti” törvényhatósági közútakat, 1904 okt. 1-től kezdődőleg állami kezelésbe adták át. Ez átadott és a transzverzális útnak 367.393–377.684 km.-ig terjedő részét tevő útszakasz kiépítési, – helyreállítási és fentartási költségeihez a város közúti alapja terhére 30,000 koronával járult. E vonalba esik a 25 számmal jelzett Szamos-vámoshíd is, a 372.688–372.812 km. között, mely azonban mint Szatmár-Németi város tulajdona, átadás, illetőleg átvétel tárgya nem volt.
A. közúti Szamoshidat a város 1889-ben Böszörményi Károly polgármestersége alatt a régi fahíd nyugati oldalán, Czekelius Aurél tervei szerint építtette fel 294,000 korona költséggel a Schlick-féle vasöntő és gépgyár részv. társ. s Gregersen G. és fiai vállalkozókkal. A híd háromnyílású, egyenként 40,0 fm. szabad hosszal. Az építést 1889 márcz. 12-én kezdették meg s a hidat decz. 21-én adták át a forgalomnak. A hídfők és a két folyampillér, tölgyfa-czölöpökre fektetett beton-alapozással, huszti faragott kővel burkolt terméskő-falazattal épült. A 6,0 m. széles kocsipályát és a mindenik oldalon konzoloktól tartott 1,50 m. széles gyalogjáró-útat a félparabola-tartók rendszeréhez tartozó vasrácstartók hordják. 1900 június havában a közúti hidat a szatmár–erdődi keskenyvágányú h. é. vasút czéljainak megfelelően megerősítették s azóta köz- és vasúti hídként szolgál.
45A szatmár–nagykárolyi és szatmár–m.-szigeti közútaknak az állami transzverzális közútba történt beolvadása, illetőleg állami kezelésbe való átadása, – részint pedig a zsadányi-út áthelyezése, valamint a fehérgyarmati közút kezdő pontjának a Honvéd-utczai vámsorompóház újból építésével 300 fm.-rel kijjebb helyezése következtében, a törvényhatósági úthálózatnak újból való megállapítása vált szükségessé, s ezt a városi törvényhatósági bizottságnak 1904. évi 206. sz. határozatával, 83.402 km. hosszban állapították meg, a mely hosszból – miután a szatmár–udvari-út az útalap megterheltetése nélkül, az 1904. és 1905. években teljesen kiépült, s a szatmárhegy–sóspusztai és szatmárhegy–szilágysági közútakat évenkénti közpénztári segélylyel 1905, 1906 és 1907-ben, kisebb-nagyobb hosszban továbbfolytatták, 1907 végén 30.591 km. kiépített és 52.811 km.-nyi kiépítetlen út volt a város határában, a vámsorompókon kívül. A törvényhatósági közúti hálózat ez időben kilométerekben a következő:
kiépített.
|
kiépítetlen.
| ||
|---|---|---|---|
1.
|
Szatmár–Dara
|
–
|
6.900
|
2.
|
Szatmár–Fehérgyarmat
|
4.364
|
–
|
3.
|
Szatmár–Nagypeleske
|
–
|
4.000
|
4.
|
Szatmár–Tiszaujlak
|
3.283
|
–
|
5.
|
Szatmár–Mikola
|
–
|
9.136
|
6.
|
Szatmár–Udvari
|
1.720
|
–
|
7.
|
Szatmár–Zsadány
|
1.266
|
6.544
|
8.
|
Szatmár–Pálfalva
|
2.438
|
–
|
9.
|
Szatmár–Amacz
|
–
|
2.880
|
10.
|
Szatmár–Erdőd
|
10.906
|
1.857
|
11.
|
Szatmár–Madarász
|
–
|
2.050
|
12.
|
Szatmárhegy–Szilágyság
|
6.170
|
5.371
|
13.
|
Szatmárhegy–Erdőd
|
–
|
0.950
|
14.
|
Szatmárhegy–Sóspuszta
|
0.444
|
0.806
|
15.
|
Szatmárhegy–Alsó-Homoród
|
–
|
3.360
|
16.
|
Szatmárhegy–Résztelek
|
–
|
3.270
|
17.
|
Szatmárhegy–Hirip
|
–
|
5.687
|
Összesen
|
30.591
|
52.811
|
A törvényhatósági kiépített útakon a kőpálya fentartása, a rendelkezésre álló erőhöz képest, a foltozó rendszer szerint történik s fedanyag gyanánt, – miután a város határában kőbányák nincsenek, – ugocsamegyei nagyszőllősi, vagy rakaszi és legújabban veréczei aprószemű, igen sűrű, kemény piroxen-andezit (piroxen-trachyt) használtatik; de nem is régen, még az erdődi-út egy részén és a szatmárhegyi úton bükkaljai quarczkő is alkalmazásban volt. Mindezek a kövek, minőségre nézve, igen jó fedanyagot szolgáltatnak.
Az útak gondozására egy útbiztos és hat útkaparó van alkalmazva s ez utóbbiak részére ma már a közútak mellett megfelelő lakok vannak építve. Nagyobb és figyelmet érdemlő műtárgyak a közútakon, a Szamoshídat kivéve, nincsenek és legfeljebb még az erdődi-úton levő s a Homoród-patak fölött 1839-ben épített háromnyílású boltozott téglahíd említhető fel, 28 fm.-nyi hoszszal; egyébként pedig ezek beszámításával az összes útakon van 36 áteresz, 24 híd és egy vámoshíd s a tiszaújlaki úton egy úttekenő, terméskő-burkolattal.
