Marienescu Marian Athanáz.
Marienescu Marian Athanáz.
Marienescu Marian Athanáz jogi doktor, kuriai biró, román író, nyelvész és ethnografus, a román Akadémia rendes tagja, szül. 1830 márczius 20. Lippán. Középiskolai tanulmányait elvégezvén, a jogot Pesten és Bécsben hallgatta és 1862-ben ügyvédi oklevelet szerezvén, előbb Krassó vármegyében hivatalnokoskodott, majd a birói pályára lépett. 1871-ben az oraviczai, majd 1876-ban a temesvári kir. törvényszékhez, 1880-ban pedig a budapesti kir. ítélőtáblához nevezték ki birónak, honnan 1898-ban Nagyváradra helyezték át, de már a következő évben nyugalomba vonult. Irodalmi érdemeiért a román tudományos Akadémia 1877-ben levelező, 1881-ben rendes tagjának választotta, a nagyváradi Szigligeti-Társaság pedig 1898-ban választotta tagul.
A román irodalomban korán lépett fel költeményeivel. Első volt hazánkban, ki a rumén népköltészet termékeinek gyűjtésével foglalkozott. Számos ethnografiai és nyelvészeti czikke, ismertetése jelent meg a román szaklapokban. Önálló munkái: Invesiatoriul si poporul. Nagyszeben, 1858 – Colinde. Pest, 1859. (Karácsonyi népdalok.) – Poesia popurala. Balade. U. o. 1859. – Istoria romana nationale Pentou tinerimeca romana. Nagyszeben, 1861 – Petru Raresiu principele Moldavie. (Történeti beszély.) U. o. 1862. – Balade. Bécs, 1867. – Sténa Magilor. Fehértemplom, 1874. (A mágusok csillaga.) – Caltulu pâgânu si crestinu. Bukarest, 1881 – Vicatu si operile Petru Maior. U o. 1883. (Maior Péter élete és munkái: A román Akadémia megbízásából.) – Novacescii cinei anni inaiutea academici romane. Temesvár, 1886. – Studiu despre Celti si numele localidati. Karánsebes, 1895. (Tanulmány a keltákról és a helynevekről.) – A jobbágy szóról. Philologiai értekezés. Nagyvárad, 1896. – A magyar népnév philologiai eredete és értelme és a kaukázusi Magyarország. 1898.
