Történeti visszapillantás.
Történeti visszapillantás.
Temes vármegyét földrajzi fekvése (hajdan a bolgár-, görög-, szerb-, később a török birodalom szomszédságában) és fontos stratégiai helyzete hosszú ideig tisztán a honvédelemre utalta. Alig van országunknak területe, mely annyi pusztító hadjáratnak lett volna színhelye, mint Temes vármegye. A IX. századtól kezdve a bessenyők, a kunok, a keresztes hadak, Komnen Emanuel görög seregei, majd a tatárok pusztítják évszázadokon keresztül e vármegyét. A XIV. század végén meginduló török harczoknak is csakhamar Temes vármegye lesz egyik legfontosabb színhelye, a török elleni védelemnek egyik középpontja, míg 1552-ben Temesvár elfoglalásával az egész vármegye a törökök birtokába jut. A majdnem kétszázados török uralom után felszabadult terület a pusztulásnak legelszomorítóbb képét nyujtotta. A rombadőlt városokban és falvakban csak nagyon kevés lakosság maradt és ezek között is alig volt magyar. A későbbi telepítések sem segítettek e bajon, mert mindenféle idegen nemzetiségekkel népesítették be e puszta területet, de a magyart elriasztották a megyében való letelepüléstől. Csak a Temesi Bánságnak az anyaországhoz való visszacsatolása óta kezd a magyarság e vármegyében ismét meghonosulni és kezd magyar élet ébredni e területen, mely a béke évei alatt folytonosan fejlődve, rnegerősödve és a szabadságharcz utáni abszolutizmus nehéz éveit is túlélve, mindegyre hatalmasabb arányokban hódít és terjeszti a nemzeti szellemet, míg végre a magyar kultúrát juttatja uralomra e számos idegen nemzetiségektől lakott területen, fényes bizonyítékát adva e diadallal a nemzeti szellem hatalmas erejének és a magyar faj szívós életrevalóságának.
Természetes, hogy a vázolt viszonyok között a tudomány, irodalom, és művészet nem fejlődhetett és ha volt is némi élet, annak nyomaiból olyan kevés maradt reánk, hogy a magyar kultúra fejlődésének összefüggő képét a fennmaradt gyér adatokból megrajzolni nem lehet.
