A XIX. században.
A XIX. században.
Az iskolaügyeknek fenti irányban vázolt fejlődése azután bár lassú mederben, de elég fokozatosan haladt a hatvanas évek végéig; csak az abszolut korszakban volt visszaesés, a mikor az iskolák elé egy feladatot állítottak: mindent 194és mindenkit elnémetesíteni. Erre a németesítésre itt különben nem volt nagy szükség, miután a vármegyében a magyar lakosság elenyészően csekély volt.
Az iskolaügynek aztán általános és nemzeti szempontból óriási lendületet adott báró Eötvös József nagy alkotása: az 1868: XXXVIII. törvényczikk, népoktatásügyünk tulajdonképeni alaptörvénye, mely gyorsan alakította át Temes vármegye tanügyét is. Ezt legjobban igazolják a statisztikai adatok, melyek szerint 1868 óta a beiskolázás rendesebb kezdett lenni; az oktatást, a hol lehetett, fokozatosabbá tették és sok iskolátlan községben iskolát állítottak.
Nemzeti jellegű iskoláztatásról azonban még sokáig nem volt szó Temesben. Eleintén még alig volt magyar tannyelvű iskola az egész vármegye területén. A felekezeti és községi iskolák német, oláh vagy rácz tannyelvűek voltak.
Temes vármegyében az első állami iskolát 1874-ben állították fel Fehértemplomban, azután 1875-ben Jaszenován, és Kepeden, 1876-ban pedig Dragsinán, Ferendián, Klopodián s Nagysemlakon.
