Provizórium
Provizórium
Az olasz háború Ausztriára nézve szerencsétlen lefolyású volt. Ausztria magára volt hagyatva. Fegyvereinek tekintélye elveszett. Ferencz József még jókor meglátta a lejtőt, melyre tanácsosai vezették s elfordult a kényuralmi rendszer embereitől. Bach miniszter megbukott és Schmerling váltotta fel. Ferencz József pedig 1860-iki okt. 20-án kelt császári diplomájával a kibékülés útjára lépett. A vármegyék is újra életbeléptek, az osztrák hivatalnokok helyét most magyar tisztikar foglalta el és a magyar közigazgatás és törvényhozás is föléledt. Temes vármegyébe Damaszkin Jánost nevezték ki főispánná, ki a vármegye közönségének ünnepélyes felvonulása mellett meg is tartotta székfoglalóját, de csak rövid ideig maradhatott a vármegye kormányán, melyet az önkény ismét a maga számára foglalt le. Következett az ú. n. „provizórium”. A kanczellária beszüntette a megyegyűléseket, új megyei tisztikart állított be, megszorította a sajtószabadságot s a politikai és sajtóvétségek megítélését katonai törvényszékekre bízta.
Mialatt a bécsi kormány a birodalom belviszonyainak rendezésével foglalkozott, 1860 okt. 20-án gróf Menzsdorff Pouilly Sándor altábornagy jött le Temesvárra biztosi minőségben. Feladata volt meghallgatni itt minden nemzetiség és felekezet előkelő embereit s javaslatot terjeszteni fel a „Szerb-Vajdaság és Temesi-Bánság” miként leendő szabályozásáról. Alig volt ideje megkezdeni működését, midőn 1860. évi decz. 30-án, egészen váratlanul, a bécsi kormány hivatalos lapja, a „Wiener Zeitung” a következő meglepetést hozta: „Ő cs. kir. ap. felsége f. évi decz. 27-én kelt legmagasabb elhatározásával a Szerb-Vajdaság és Temesi-Bánság visszakebelezését Magyarországba elrendelni méltóztatott”. Rajacsics patriarka a szerbek nevében protestált, de föllépése meddő maradt. 1861 kezdetével a m. udv. kanczellária átvette az osztrák minisztériumtól a vajdaságot illető ügyeket s végrehajtotta a visszakebelezést, mely Délmagyarországon véget vetett a bürokratikus igazgatásnak. A kerületek feloszlottak, Temes, Torontál- és Krassó vármegyék újból megalakultak s előbbeni politikai és törvénykezési járásaikra osztattak fel. Az 1848. évi 26. t-cz. értelmében a megyei bizottmányokat és tisztviselőket szintén újra választották. De mint fönnebb említém, a közdolgok csak 1861 nov. 5-ig haladtak alkotmányos kerékvágásban, midőn a provizórium ismét megakasztotta a vármegyék alkotmányos életműködését. A választott tisztviselők és bizottmányok helyét kinevezett hivatalnokok foglalták el s Damaszkin főispán is távozott a székéből.
Így tartott ez a nyomasztó állapot közel négy évig.
