A marosvári káptalani iskola.
A marosvári káptalani iskola.
Kultúrális szempontból az egész országra kiható mozzanat volt a marosvári káptalani iskola megnyitása, mely első kezdetében tulajdonképp a délvidéki ifjabb nemzedék művelődését és a papi pályára készülők nevelését tűzte feladatáúl. Gellért püspök mindenekelőtt azt szerette volna elérni, hogy magyar papok oktassák a magyar népet a kereszténységre. Egy napon 30 férfi járult Gellérthez, kérve őt, hogy gyermekeiket papokká nevelje. A püspök tanításra alkalmas külön házat szerelt föl iskolának és régi jó barátját, Walter benedekrendi szerzetest rendelte az iskola tanítójává. Az iskola egyszerű elemi iskola volt az efajta külföldi iskolák mintájára. Tárgyai voltak a vallásoktatáson kívül az olvasás, írás, számolás, a latin nyelv és az egyházi ének. A mint a nemesek és főurak látták az ifjak előhaladását, mások is fölkeresték a marosvári iskolát és Walter mesterre bízták gyermekeiket. Mikor a térítés mind előbbre haladt, a püspök mindenfelől összeszedte az elhagyott gyermekeket és elküldé Marosvárosába, hol a saját házában táplálta s az iskolában taníttatta őket. Walter már nem tudta a tanulók nagy számát egymaga oktatni és segítőtársat kért maga mellé. Gellért püspök Mór szerzetest Székesfehérvárra küldé, a hol akkoriban szintén fennállott már egy jó iskola. Egy Henrik nevű, német származású tanító vállalkozott a Walter iskolájába lemenni s a latin nyelvet tanítani. „A püspök pedig a hívektől felajánlott adományokból táplálta a szegény tanulókat.”*
Nagy Legenda XII. f. – Batthyánynál 328–331. 11.
