Gazdasági viszonyok.
Gazdasági viszonyok.
A külfölddel való érintkezés, az ország gazdasága terményekben és az úri osztály pompaszeretete erős lökést adtak a kereskedésnek, melyet még az útak bizonytalansága és az útonálló rablók sem akadályozhattak meg. A templombúcsúk és a belőlük fejlődött vásárok szintén előmozdították a kereskedést és ipart egyaránt. A bevitelnél különösen a szövetek, a posztó, skárlát, bársony, selyem s a gyapotkelmék álltak előtérben. A kivitelnél különösen a bőrárút vásárolták, az evet- és nyúlbőrt, az ökör-, ló-, kecske- és juhbőrt.
A földmívelés nem volt ilyen kedvező helyzetben. A várjavak elidegenítése meglazította a kapcsolatot, mely a népet a királyhoz és a földhöz kötötte. A köznép leszokott a munkáról és katonáskodni ment, hogy a nemesek osztályába emelkedhessék. Mikor megkapta a szabad költözködés jogát, vagyonkájával inkább a városokba húzódott. Tulajdon földje nem volt, sőt még háza és tanyája sem mindenütt. A föld urai garázdálkodtak a földmívessel s egyik birtokról a másikra küldözgették. A földet eladták vagy elcserélték minden hozzátartozójával, cselédekkel, a röghöz kötöttekkel együtt. A földet nagy általánosságban mérték ekealjak szerint. A távolságokat íjlövések vagy baltavetések szerint állapították meg. A XIII. század második felében a hold dívik már és nagysága pontosan meg van határozva. A hold 72 királyi mérték hosszú és 12 mértéknyi széles. Daczára a birtoktestek nagy terjedelmének, valami sok mívelés alá való föld nem igen volt, mert egyes vidékeket, kivált Temes vármegyében, rengeteg erdőségek, vadvizek, beláthatatlan tavak és mocsarak borítottak. Csak az Árpád-ház uralkodásának vége felé kezdődhetett a földmívelés terjedelmesebb és gyümölcsözőbb munkája, a földnek teljes birtokbavételével.
