I. Károly (Róbert).
I. Károly (Róbert).
Az Árpád-nemzetség utolsó férfi-sarjának, III. Endrének halála után a királyválasztás kérdésében két párt állott egymással szemben. A nemzeti dinasztiához és a szabad királyválasztó joghoz ragaszkodó párt az Árpádokkal rokon II. Venczel cseh és lengyel királyt kívánta a megürült trón birtokába juttatni, ki maga helyett kiskorú fiát, Venczelt, Erzsébetnek, III. Endre árvájának jegyesét ajánlotta. II. Venczel már régebbi rokoni viszonyban állt az Árpád-házzal; II. Ottokárnak és Kunegundának, IV. Béla unokájának volt a fia. A másik párt a magyar uralkodóházzal szintén rokon nápolyi Anjouk pártja volt. Ez örökösödés révén egy évtized óta Károly Róbert számára igyekezett a magyar koronát elhódítani, vitássá téve III. Endre uralmát. Az ifjú Venczelt támogatták az ország megyés püspökei, Gimesi János kalocsai érsek vezetésével. Közöttük volt Antal, csanádi püspök is és velük tartottak az ország világi méltóságai, főurai és nemesei, kik Venczelért Gödingbe követséget küldtek. Ezalatt Károly Róbert, a maga híveivel, Esztergomba érkezett és Bikcsei Gergely érsek, a szent korona hiányában, egy ez alkalomra készült más koronával meg is koronázta. Németújvári Iván bán azonban hadaival rátört Esztergom várára és bevette azt. Károly Róbert kénytelen 275volt Péterváradra menekülni és a bélakúti cziszterczi monostorba vonta meg magát. Mialatt ezek történtek, a kalocsai érsek több főpappal, közöttük Antal csanádi püspökkel, diadalmenetben az országba kísérte Venczelt s a budai Boldogasszony-templomban királylyá választatván őt, Székesfejérváron tíz püspök jelenlétében 1301 aug. 27-én a szent koronával megkoronázta. VIII. Bonifácz pápa teljes hatalmával ellenezte Venczel magyar királyságát s tekintélye egész súlyával az olasz Károly Róbert mellé állott. Hasztalan volt II. Venczel cseh hadainak bejövetele és VIII. Bonifácznak a budai papok és polgárok részéről történt kiátkozása, Venczelt cserbenhagyták pártjának erős támaszai, maga Trencséni Csák Máté is, s végre kénytelen volt 1303-ban az országból távozni. Utána az Árpádokkal szintén rokon Ottó bajor herczeg lépett föl trónkövetelőnek, ki Erzsébetnek, IV. Béla leányának volt a fia. Antal csanádi püspök még akkor sem hajolt meg Károly Róbert előtt, hanem lelkesen karolta fel Ottó ügyét. 1305 decz. 6-án ő és Rádi Benedek veszprémi püspök koronázták meg a bajor herczeget magyar királylyá, ki azután Antalt maga mellé kanczellárrá nevezte ki.
Mellőzve a két ellenkirály egymással vívott küzdelmeit, csak annyit említünk, hogy Ottó elfogatása és kiűzése maga után vonta Antal püspök bukását is. Ottó megkoronázásáért a pápa Rómába idézte Antalt s valószinűleg székvesztésre ítélte. 1307 nyarán már a Károly Róbert híve, Benedek lett a csanádi püspök.
Károly Róbert 1308 nov. 17-én a Gentilis bibornok s pápai követtől egybehívott pesti országgyűlésen a jelenvolt főpapok és főurak egyhangú megegyezésével és örömrivalgása között királylyá kiáltatván, 1300 jún. 15-én előbb egy új megszentelt diadémmal, mikor pedig Szent-István koronája László erdélyi vajdától Szegeden visszakerült, 1310. aug. 20-án ezzel is immár törvényesen Székesfejérváron megkoronáztatott. Csatározásai az olygarchákkal, főképp az Amadé nádor két fia és Trencséni Csák Máté ellen vezetett hadjáratai 1312 jún. 15-én a rozgonyi győzelemmel végződvén, Károly végre egyedüli ura lett az országnak. Uralkodásából csak a Temes vármegyére vonatkozó részleteket emeljük ki.
I. Károly király tudomásunk szerint 1307-ben fordult meg először Temes vármegyében. Valószinűleg azért jött, hogy ellenfelét, Ottó bajor herczeget, ki a fejedelmi hatalmat bitorló Apor László vajda leányáért járogatott Erdélybe, közvetetlen közelből szemmel kísérhesse. Az év márczius 7-én adta ki a király Temesvárott első adományos levelét a kun Batur Bereczk fiainak, Jánosnak és Leukusnak, a szatmárvármegyei Ecsed birtokról, mely azelőtt Kopasz nádor pártosaié volt.* Ottónak 1305 deczember 6-án királylyá kenetése s a nemsokára rá történt kiközösítése után a megdöbbent magyar főurak tanácstalanságukban azt határozták, hogy 1307 májusig békességben maradnak s majd csak akkor döntenek a fölött, hogy pártolják-e tovább is Ottót, avagy Károly pártjára álljanak. Ezt a fegyverszünetet használta fel Károly, hogy kedvelt kunjai közé, kikkel Kun-László révén atyafiságot tartott, a megerősített Temesvárra vonuljon vissza s a kunok fedezete alatt várja be sorsának további fejlődését. Magával hozta ifjú feleségét is, a szépséges, Máriát, Kázmér beutheni és tescheni herczeg leányát, bizonytalan helyzetében támaszát és hű bajtársát, kivel akkor már második éve házasságban élt vala. Mária a királyválasztási mozgalmak alatt, úgylátszik, Temesvárott maradt. 1310 körül, okt. 25-én Mykch kun főúr és királynéi országbiró volt mellette, ki Donch mesternek Baranca jószágról és egy lóról levelet írt Temesvárról.* Ez időtájt kezdé meg Károly Róbert a régi temesvári földvárnak korszerű bástyafalazattal körülkerítését és díszes királyi várkastélyának építését, a mely munkán mintegy 6–7 évig dolgoztak olasz építőmesterek. Mikor a rozgonyi mérkőzést követő néhány aránylag nyugalmas esztendő után János cseh király 1315 májusában nagy hadsereggel készült Magyarország felé, hogy Csák Máténak cseh- és morvaországi határdúlásait megbosszulja és Csák pártja ismét fegyverre szólítá harczos csapatait, Károly Róbert Mária királynéval együtt az évi május hó elején ismét lejött Temesvárra és új várpalotájában rendezett be magának állandó lakást. Nyolcz álló esztendeig, azaz 1315. évi tavasztól 1323. évi tavaszig tartózkodott Károly Róbert Temesvárott, mely királyi székhelyként gyors emelkedésnek indult s nemcsak a magyar nemzet, de a külső fejedelmek figyelmét is maga felé irányította. A királyi család itt tartózkodása idejéből hosszú sorozata 276kelt Temesvárról a kor történetét megvilágító államiratoknak és a temesvári királyi udvartartás fényét ismertető tudósításoknak. Egész nagyszerűségében tárják fel ez iratok a XIV. századbeli Temesvárt, hol a győzelmes és kora műveltségének minden kellékeivel felruházott fejedelem legszebb férfikorát tölté, hol külföldi koronás főket és követségeket látott vendégül és az ország egyházi s világi méltóságait, vitézi rendeit és birtokos nemességét trónja köré gyűjté.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 1. 227x-2x28. 11.
Ortvay Tivadar : Oklevelek Temes vármegye és Temesvár történetéhez. I., 8. 1.
A királyi pár Szegeden és Csanádon át jött le Temesvárra. Csanádon Benedek püspök, az Anjou-ház híve és Gentilis bibornok barátja üdvözölte. Temesvárra a kedvelt kunok lovasságától kísérve, a lakosság örvendezése között vonultak be. Velük jött Demeter tárnokmester és a kalocsai érsek-kanczellár helyettese, János alkanczellár, fejérvári prépost s küküllei főesperes, két-három királyi jegyzővel. Az udvari méltóságokkal érkezett az öreg Lampert országbiró, csanádi főispán, ki míg Károly király Temesváron lakott, csaknem állandóan az oldalánál maradt. A főlovászmester, Péter a királyné tárnoka, Péter sebesi főispán* és két pap is az udvar kíséretében volt: Ladisanus ferenczrendi minorita barát, a király káplánja és gyóntatója s Lyncius Henrik, a király bizalmasa vagy tán rokona, (clericus familiaris regis).* Mária királynét hat-nyolcz udvarhölgy vette körül, asszonyok és hajadonok, szokás szerint pompás öltözetben.* Hihetőleg Deméndi László titeli prépost, a király orvosa, akkori néven „fisicus” vagy „chyrurgus” is jelen volt.* A királyi udvar cselédi személyzete egész csapatot alkotott.* Voltak apródok, ajtónállók, kamarások és komornák, étekfogók, konyha- és pinczemesterek, szakácsok, vadászok, solymárok, íjászok, pajzshordók, tegeztartók, kocsisok és lovászok.* Magyar csak kevés volt közöttük; nagyrészt olaszok voltak, kiket Róbert szicziliai király küldött Károlynak és ő is fizette őket.*
Anjoukori Okmánytár, I. 427–471. 11.
Monum. Hung. Histor. (Dipl. emlk.) I. 205–206. 1. – 1316-ban mind a ketten Nápolyban jártak, Károly király követeiként. Róbert szicziliai király külön hajót bocsátott rendelkezésükre s visszatértükben fegyverekkel megrakott szekrényt küldött Temesvárra Károlynak ajándékba.
Az analógiát IV. László özvegyének, Erzsébetnek udvarából veszem, ki 1300-ban Nápolyba költözvén, ottani elvonult életmódja mellett is rendesen hat udvarhölgyet tartott maga mellett. (Monum. Hong. Histor. I., 153–154, 11)
Pór A.: Magyar-lengyel érintk. (Századok, 1903. évf. 318. 1.)
V. ö. Károly Róbert fiának, Endre herczegnek udvartartásával. (Monum. Hong. Histor. 328. l.)
Károly Róbert nagyon kedvelte a lovakat. 1300-ban, mikor Magyarországba jött, 50 lovat hozott magával gályákon. (U. o. 150. 1.)
U o. 353. 1.
Alig foglalta el Károly temesvári új palotáját, már május 13-án Lippán volt; visszaadva ott hívének, Dósa mesternek „az aradmegyei Panád birtokot”.* Az elsők között, kik 1315 jún. 27-én Temesvárott színe elé járultak, Dénes fiai, Tamás és István székely grófok voltak, kiket a néhai László erdélyi vajdától hatalmasul elfoglalt szolnokvármegyei Lapus földdel és annak aranybányáival adományozott meg.* Minden igyekezettel azon lévén, hogy az erdélyi urakat a maga részére hajlitsa, július végén ismét Lippára ment, a hol még aug. 1-én is találjuk.* Aug. 29-én Temesvárott adományoz a rozsnyóbányai polgároknak földbirtokot.* 1316 jún. 7-én Treutul Miklós temesi főispán kérelmére annak zalamegyei Gelse birtokát a Szt. Adorjánról nevezett konventtől meghatárolni rendelte.* Ugyanaz évi szept. 16-án bocsátotta ki Temesvárról azt a nevezetes oklevelet, melylyel a magyar kereskedelem emelése érdekében a külföldi kereskedőknek megengedi, hogy minden bántalom és károsodás nélkül szabadon járhassanak be az országba s csupán a határvámot és harminczadot fizessék.* Ezzel Temes vármegyét és Temesvár városát különösen az olaszhoni kereskedéssel hozta közelebbi kapcsolatba. Ezentúl gyakrabban fordultak meg velenczei kereskedők portékáikkal Délmagyarországon, kivált a temesvári vásárokon.* 1317 febr. 24-én a Gutkeled nemzetségből való nagyságos Lindvai Amadé fia, nemes Miklós mester járul Károly király és a királyné elé, kérve őket, hogy a somogyvármegyei Berény, Dénes és Sztupán nevű királynéi birtokokat neki adományozzák.* 279Febr. 25-én oltalomlevelet és öt évi adómentességet ád mindazoknak, kik Gál mester királyi jegyzőnek és fivérének, Jánosfia Györgynek Lykateluke, és Cente, valamint Hunduormark, Zenke és Sukteluk nevű (valószinűleg temesvármegyei) jószágain települni kívánnak.* Márczius 1-én Temesvárott kelt okiratával meghagyta a király a csanádi káptalannak, hogy a temesvármegyei Peel föld birtokába vezesse be Popdi Péter fiát Jánost s miután a káptalan jelenté, hogy ellentmondásra nem talált, a király május 19-én nevezett Jánosnak s örököseinek Peelt végleg adományozta.* Ugyanaz évi márczius 29-én a király hűségére visszatért Simon bán jelent meg a temesvári várlakban s okleveles biztosítást nyert arra nézve, hogy a király különös pártfogásába veszi a bán küküllővármegyei jószágait, névszerint Almást, Darlacot és Somogyont.*
Ortvay: Oklevelek Temes várm. tört. I., 9–10. 1.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 1., 556. 1.
Török János: Magyarorsz. primásai: II., 44. I.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 7. 105. 1.
U. o. VIII. I. 595. 1.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 6.; 39 1. – Monum. Hong. Histor. I. 207. I.
Monum. Hung. Histor. (Dipl. eml.) I. 207. 1.
Anjouk. Okmt. I. 415. 1.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 2, 72. 1.
Ortvay: Oklevelek Temes vm. tört. I., 10–12. 11.
Anjouk. Okmt. I., 420. 1.
Szilágyi Erzsébet. Elefántcsont dombormű a báró Jósika család tulajdonában.
Ujlaki Miklós. (Az Orsz. Képtárból.)
V. László. (Az Orsz. Képtárból.)
Zrednai Vitéz János. (Az Orsz. Képtárból.)
Capistrán János. (az Orsz. Képtárból.)
II. Mehemed. (Az Orsz. Képtárból.)
Ezentúl mind sűrűbben folynak Károly királynak a temesvári udvarházban kelt különféle okiratai. 1317 május 9-én a margitszigeti apáczák kérelmét teljesíti, utasítván a budai káptalant: vizsgálja meg a károkat, melyeket Leusták fia László az apáczák csepelszigeti birtokain, Tökölben és Ragálban elkövetett.* Május 22-én az Aba nemzetségbeli Lőrincz fiai járulnak a király elé s adományul kapják Agyna és Noak nevű birtokokat némely más kővári uradalmakkal.* Május 31-én Egyed fiainak, Ivánnak és Simonnak hű szolgálatait jutalmazza Károly király a Szabolcsban fekvő Zoch földdel és Spánthona nevű láppal.* Decz. 16-án Lampert országbiró s csanádi főispán írja a temesvári királyi palotából a leleszi konventnek, hogy Jób fiait iktassa be az Abaújvármegyei Bodorfölde nevű birtokba.* S minthogy a konvent ellentmondást nem jelentett be, 1318 jan. 22-én a király kiadta beiktató parancsát.* Az ádvent nagyobb részét is Temesvárott töltvén,* decz. 20-án a Garai István fiai közötti viszályt egyenlíti ki.*
U. o. 423–424. 11.
U. o. 427–428. 11.
U. o. 429–430. 11.
Ortvay: Oklevelek Temes vm. tört. I., 13. 1.
Anjouk. Okmt. 454–455. 11.
Okmánytár I., 158. 1. 183 d., 250 1. 278. d.
Anjouk. Okmt. I., 450 1.
1318 január 22-én Jób fiait adományozza meg Bodolo földjével, utasítva a leleszi konventet, hogy őket beiktassa.* Bőjt első vasárnapján kiadja Temesvárról az 1318. évi országgyűlést egybehívó királyi levelét, mely mint enemű egyik legrégibb okiratunk nevezetes. Február 19-én a kun Bereczk fiát, János mestert örvendezteti meg a szatmárvármegyei Mérk birtokkal, melyre az Ireneus hűtlen utódai érdemetlenekké lettek, míg ellenben János mester „in omnibus regni nostri expeditionibus nostrae regiae majestati studuit complacere”.* Ugyanaz nap adományozza a szabolcsvármegyei Szőllőst Kállai Egyed fiainak, Simonnak és Ivánnak.* Február 24-én szabad közlekedést engedélyez a bécsi kereskedőknek, édesgetvén őket, hogy minél nagyobb számmal s minél sűrűbben látogassák Magyarországot.* Márczius 9-én Világosvár és Kapuvár várnagyát, a Héder nemzetségből származó Dezsőt tünteti ki Károly király a győrvármegyei Buchság birtok adományozásával.* Márczius 21-én Pánki Jakab comes fiainak, Dobunak és Jánosnak adja Zemplén vármegyében a hűtlen Amadé nádor fiaitól Jánostól és Lászlótól elkobzott Gérest, Kis-Semjént, Karoltot és Ricsét.* Márczius 23-án Apród István kérelmezte beiktatását Felboksa nevű birtokába, mire nézve Lampert országbiró az egri káptalant kereste meg.* Május 31-én az elhúnyt Mária királyné volt tárnokmesterének, Péter sebesi főispánnak hű szolgálatait jutalmazza Károly király a hevesújvármegyei kőrév-monostori (máskép kerőmonostori) birtokkal, melytől Lothárd bán hűtlen fiait, kik orgyilkosságot forraltak ellene, megfosztotta.* Husvét nyolczadában Péternek, Mihály fiának engedi át Erdélyben 280Solymos földjét.* Pünkösd előtti szerdán Sár Domokos temesvármegyei alispán járul a király elé, kitől a magszakadás következtében uratlanná lett Fülöptelkét és Rigácstelkét, temesvármegyei birtokokat adományul kapja. A király „vicecomes noster Themesyensis”-nek nevezi őt. Az alispán beiktatása június 14-én ment végbe az aradi káptalan által. A káptalan jelentéséből nehány arad- és temesvármegyei helység birtokos nemeseivel ismerkedünk meg. Előfordulnak Baraba Mihály fia Buda, Vörös (rufus) Péter és Lukács „nobiles de Murun”, Lörincz és Arnold „nobiles de Nádasd”, Dedalus fia Pál, „de Achad”, Miklós fia András ,,de Kokaach”, György „judex de Zanad”, Ivánka „castellanus de Pankata et de Dezne”.*
U. o. 454–455. 11.
U. o. 457–458. 11.
Anjouk. Okmt. 458–459. 11.
Fejér: Cod. Dipl. VIII., 2, 154. 1.
Anjouk. Okmt. 459–460. 11.
U. o. I., 460–461. 11.
U. o. 963. 1.
U. o. 471–472. 11.
Anjouk. Okmányt. 481–483. 11.
U. o. 1., 473. 1.
1319-ben is gyakoriak Temesvárott Károly király birtokadományozásai. Folytatta működését a korona hatalmának és a királyi pártnak erősítésére. Jutalmazza híveit, a megtérőket kegyelmébe fogadja, az ellenszegülőket javaik elkobzásával sujtja, az egyházat kedvezményekben részesíti, hogy az erről az oldalról is tapasztalt elhidegülésnek elejét vegye. 1319 jan. 3-án felmenti a margitszigeti apáczákat a vámfizetés alól.* Ezt a kiváltságot márcz. 1-én az új királyné, Beatrix, a maga részéről azzal tetézi, hogy nevezett apáczák kilencz falujában még a királyi jegyzőket is eltiltja a szerpénz szedésétől. Királyi jegyzőkül hárman említtetnek György, Vörös Miklós és Péter fia Tamás. Ekkor egyikük sem lehetett Temesvárott. A királyné parancslevele botrányos latinsággal van megírva. A Breviáriumból kicsipdesett idézetek elárulják, hogy Beatrixnak valamely idegenből származott házi káplánja írhatta.* Jan. 24-én a szepesi káptalanhoz ment levél, hogy Mikch sárosi főispánt iktassa be a Sáros várához tartozó Újfalu birtokába.* Márcz. 1-én a váradi káptalant utasítja a király, hogy a biharmegyei kőrösközi Vozfalván határjárást tartson.* Márcz. 25-én, fekete vasárnapon, a budai káptalannak parancsolja, hogy Kázmér fiait Andrást és Jánost, kik személyesen jelentek meg a király előtt Temesvárott, vezesse be a pestmegyei Tinnye nevű birtokba.* Ápr. 24-én a budai káptalan által vizsgálatot rendel Treutul Miklós ellen, ki Becsei Imrének Inakfia Peturfelde nevű birtokát hatalmasul elfoglalta.* Május 13-án Mihály fia Simon, somlyai és krassói főispán, ki azonképpen személyesen hódolt Temesvárott a királynak, 23 felső-magyarországi faluból álló uradalmát kapta vissza, melyet Csák Máté tartott elfoglalva.* Jún. 11-én meghagyja Károly a székesfejérvári káptalannak, hogy Leurente fia Tamás panaszára ennek birtokain a Gerencséri Pál és társai részéről elkövetett hatalmaskodást vizsgálja meg.* Jún. 21-én Elefánti Dezső sebesvári várnagynak adományozza a király a hűtlenné lett Istvánnak és fiainak, továbbá Chuntha László fiainak, valamint Ördög Andrásnak és Botos Miklósnak összes birtokait, kivéve a Zil-nemzetség javait.* Jún. 24-én jóváhagyja és megerősíti Károly, a Valkó megyéből Temesvárra érkezett Dombai Egyed Dombó nevű birtokának File fia Miklós részére történt átengedését.* Júl. 13-án felszólítja az aradi káptalant, hogy Csanád váradi prépost és testvérei aradmegyei birtokain határjárást tartson.* Júl. 27-én a hűtlen Varsányi István és fiai Varsán és Pilis nevezetű birtokait Farkas fiának Tamásnak, hasznosi várnagynak adományozza.* Szept. 27-én megerősíti Csanád váradi prépostot és testvéreit aradmegyei birtokaikban.* Decz. 27-én Ernei bán fia István hűtlen fiainak Hevesújvár vármegyében fekvő Takson birtokát Kompold fiának Péternek adományozza.*
U. o. 493. 1.
U. o. 507. 1.
U. o. 500. 1.
Ortvay: Oklevelek. 18–19. 11.
Anjouk. Okmt. 1., 511. 1.
Gr. Károlyi Oklevéltár. 1., 48. 1.
Anjouk. Okmt. 515–517. 11.
U. o. 525–526. 11.
Anjouk. Okmt. 520–523. 11.
U. o. 524. 1.
Ortvay: Oklev. I. k., 16. 1.
Anjouk. Okmt,. I. k. 528–531. 11.
Ortvay: id. m. 16–18. 11.
Anjouk. Okmt. I. k. 537. 1.
1320 febr. 7-én meghagyja Károly Róbert a váradi káptalannak, hogy Úz fiát Izsákot, Gothárd fiát Andrást, Hunt vejét Imrét, Besenyei Albertet és fivérét 281Lászlót, Károlyi Andrást, Rezuge Sándort s Pál bán három fiát, kik Batur Bereczk kun comes fia János ellen tanúskodnának, Temesvárra királyi színe elé megidézze.* Márcz. 8-án meghagyja a veszprémi káptalannak, hogy Treutul Miklós temesi főispánt és jókői várnagyot, ki a király udvarlására személyesen jelent meg, Gelse, Lak és Berzencze zalamegyei birtokokba bevezesse.* Ápr. 6-án Tót Péter és testvérei, valamint Mihályfi János mint ellenfelek jelentek meg a király ítélőszéke előtt, megegyezve egymással a Szilva birtokra nézve, mely miatt másnap, husvét nyolczadának második napján (ápr. 7.), párviadalt kellett volna vívniok.* Jún. 1-én Récsei Lőrinczet fogadta a király s új adomány czímén adta neki s mindkétnemű utódainak a dobokamegyei Keresztúrt.* Jún. 13-án Márk comes és fia János, úgyszintén Bulyeni Miklós, Dala fia, szerémmegyei nemesek, egykoron a Csák nemzetségből való Pósafi Ugrin mesternek, szerémi főispánnak hű vitézei érkeztek Temesvárra, alázatosan esedezvén ő felsége előtt (humili precun cum instantia), hogy nagyobb jogbátorság okáért erősítené meg őket Horostyán, Kelethdimitroch, Koachoch, Kethurdun, Zakultelnke és Magyarbuzyas nevű szerémmegyei adományos birtokaikban. Kérelmüknek helytadva, aug. 1-én s a következő évi febr. 26-án írta át és megerőstette nevezettek donáczionális levelét.* Okt. 1-én Futaki Dénes, bihari főispán járult a király elé, adományul nyerve a bácsmegyei Szőlős-Jakabfölde nevű uradalmat.* Decz. 13-án meghagyja Károly a nagyváradi konventnek (?), hogy Jákói András és Mihály fiait Kállai István részére megidézze.*
Ortvay: id. m. I. k., 19. 1.
Anjouk. Okmt. I. k. 549. 1.
Ortvay: id. m. 20. 1.
U. o. 21. 1.
U. o. 24–30. 11.
Anjouk. Okmt. I. 580. 1.
U. o. 596. 1.
1321 jan. 23-án jóváhagyja Hasság birtok elajándékozását Csorba Péter által Synka fiának Pethőnek.* Febr. 9-én a Trencsén vára ostrománál elvérzett Synka mester fia, Csorba Péter királyi apród (dilectus et familiaris aulae nostrae parvulus) adománylevelet nyer a Thosula nevű birtokra.* Márcz. 18-án idéző kir. parancsra megjelentek Temesvárott Kállai István s András fiai Lőrincz és Jákó. Azonban Lampert országbíró elhalasztotta peres ügyük tárgyalását.* Ugyanaz történt nov. 19-én Eliás fiainak Lochk és János elleni peres ügyében* és a Bárczay-család perében következő évi jan. 31-én.*
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 2., 364 1. – Wagner: Dipl. Sárosiens. 303. 1.
U. o. 2., 356. 1. – Okmánytár, I., 232. 1., 260 d.
Anjouk. Okmt. I., 604–605. 11.
U. o. 633. 1.
U. o. II., 3. 1.
1322 hamvazószerda nyolczadán Dózsa nádor protonotáriusa jelent meg az országbíró előtt, kérve ura nevében, hogy Csabankafi János fia Sámuel a nádor ellen indított ellentmondási ügyében az egri káptalan által megidéztessék.* Márcz. 21-én a király Péter fiának Jakabnak végrendeletét Urbán fia Gyárfás részére megerősíti.* Máj. 1-én a nyitrai káptalant utasítja a király, hogy miután levéltárában főurak és nemesek által letéteményezett sok oklevél elhamvadt, tegyen jelentést az iránt, vajjon a Dezső mester sebesvári várnagy jogai védelmét tartalmazó okiratok szintén elégtek-e.* Jún. 10-én Károly Róbert harmadik felesége, Erzsébet királyné, állít ki a temesvári palotában adománylevelet híve, Tisza mester ajtónálló (aulae ianitor) részére Ladány nevű fejérvármegyei birtokról, „consideratis fidelium serviciorum meritis magistri Tyssa, quae nobis in toto eo tempore, quo in regnum nostrum Hungariae intravimus, continue in aula nostra residendo exhibuit”.* Jún. 24-én Ferench fiának, Tamás szepesi várnagynak vásárjogot (forum liberum) engedélyez Károly király, annak sárosmegyei szalóki birtokán.* Jún. 13-án ítéletet mond a János fia Sámuel, Dózsa nádor és Lampert országbíró között Gyöngyös és egyéb birtokok miatt fennforgott vitás ügyben.* Két nappal 282későbbről van keltezve Lampert országbíró ítélete, mely szerint Csabankafi János fiának Sámuelnak birtokait, Gyöngyöst, Benét és Zsadánt, kétharmad részben magának, egyharmad részben pedig Dózsa nádornak ítélte oda.* Aug. 28-án nemes Vejtechi Tivadar és fiai Miklós és János, ünnepélyes vallomást tesznek, hogy javaikat, u. m. Szent-Lászlót és Szent-Margitát (kőtemplomokkal) Csanád vármegyében, Dencset Krassóban, Újudvart, Győrt és Gyöngyödegyházát, valamint Regkörtvélyt, Medjest, Donátot, Csódot és Bansarzovát Temes vármegyében, a király jegyzőjére; Gál mesterre örök joggal átruházzák. Károly király dicsérettel halmozza el kedvelt udvari emberét, az ajándékozást pedig kiváltságlevéllel jóváhagyja.* Nov. 8-án meghagyja az egri káptalannak, hogy Benedekfi János fiai, Kun Miklós és László érdekében tiltsa el Bebek Domokost és testvéreit Berzéthe és Krasznahorka birtokok elidegenítésétől.* Decz. 13-án az országot rabló és a nemzeten zsarnokoskodó német keresztes lovagrendnek két képviselője jelent meg a temesvári királyi udvarban: Gerárd bélai várnagy s magyarországi alperjel és Fülöp lovag. Dolguk akadt Gerebeni Hectorral és Punyk comessel, kiknek a birtokait fosztogatták.* A király az egymásnak okozott kártételekre nézve kibékítette a haragvó feleket.5
U. o. 5. 1.
U. o. 7–8. 11.
U. o. 14. 1.
U. o. 21. 1.
U. o. 22. 1.
U. o. 28. 1.
Anjuok. Okmt. 29–35. 11.
Ortvay: Oklev. I. 31–33. 11.
Anjouk. Okmt. II. 4. 1.
Pór Antal így jellemzi őket: „A fegyveres barátok szemtelen vakmerősége nem ismert határt. Ez erkölcstelen had nem félte az Istent, nem tisztelte az emberi jogokat, a pápát pedig csak nevette.“ (Magyar-lengyel érintkezés a XIV. században. Századok, 1903. évf. 4. f. 316. l.)
Anjouk. Okmt. II., 55. 1.
1323 jan. 13-án Corrand fia Miklós járult Temesvárott Károly király elé, átruházva örökjogon Gyznoyo helységben levő házát sógorára, Mihály fia Péterre.* Febr. 26-án meghagyja a király a pécsi káptalannak, hogy Pál fiát Györgyöt, temesvári alvárnagyot, iktassa be a baranyamegyei Harkány birtokba.* A végrehajtott beiktatást márcz. 17-én erősítette meg a király ugyancsak Temesvárott. Márcz. 6-án Somoskő várát Tamás erdélyi vajdának adományozza.* Jún. 15-én fölmenti minden zaklatástól és oltalmába veszi Kakas Jánost, Mihály fiát, mert atyja Rozgonynál vére ontásával tanúsította királyhűségét és a multban elkövetett minden vétségeért megbűnhődött.* Ez volt nyilván az utolsó királyi okirat, melyet Károly Róbert az udvarnak Visegrádra távozása előtt Temesvárról közreadott.
U. o. II., 61. 1.
U. o. II., 63. 1.
U. o. II., 65. 1.
Fejér: Cod. Dipl. VIII. 2., 425. 1.
Az ország s különösen a Délvidék és Temes vármegye birtokviszonyait érintő ezeket a felsorolt eseteket Károly királynak Temes vármegye központján kifejtett tevékenysége megvilágítására hoztam fel. Feladatom körén kívül esik más egyéb temesvári keletű, de idegen vonatkozású királyi okiratoknak ismertetése, valamint hogy mellőztem a kir. kanczelláriának ama kiadványait is, melyek nem magyarországi vonatkozásúak.* Ama nyolcz év alatt, a míg Károly Róbert Temesvárott udvart tartott, bőséges alkalma volt Temes vármegyét megismernie és a megye közállapotait a fejlődés útján előbbrevinnie. Temesváron kívül Erdély kulcsát, Lippát kedvelte, a hol szintén várat építtetett. Lippán találjuk 1307 márcz. 31-én, 1314 aug. 1-én, 1315 aug. 1-én, 1317 febr. 22-én. Ottani tartózkodásáról oklevelek tanúskodnak. Bízvást dicsekedhetünk tehát azzal, hogy Károly király Temes vármegyében szervezte Magyarország új arisztokrácziáját, vagyis a szent korona jobb ágait, kik támaszaivá lettek a trónnak.
Károly király temesvári leveleinek teljes jegyzékét az 1873-ig ismert kútfőkből Miletz János állította össze „Chronologiai adatok a magyar királyok tartózkodásáról Temesváron.“ (Ortvay-Szentkláray: „Csanád-egyházm. Tört. Adattár.“ 1873. évf.)
Károly Róbert temesmegyei tartózkodásának idejére esnek első intézkedései a honvédelem újjáalakítasára. Ezeket a nemesi osztály felújításával kapcsolatosan tette meg. A XIII. század végén megszűnvén a várszerkezet, azzal együtt szétzüllött a várkatonaság régi intézménye is. Károly végre már csak a vitéz kunokra támaszkodhatott. A pártviszályokba merült oligarchia mellett vajmi keveset bízhatott a nemesi fölkelésben, mely épp az oligarchák akaratától függött. A várkatonaságot pedig sehogysem bírta, vagy tán nem is akarta Károly visszaállítani. Ennélfogva 283a honvédelem biztosítására a feudális országok, különösen Francziaország és Nápoly mintájára, új alapokat fektetett le. Rábirta a királyi bőkezűségéből birtokokkal elhalmozott főurakat, hogy saját költségükön és a saját zászlajuk alatt kisebb-nagyobb számú katonaságot állítsanak. E csapatok vezetői zászlósuraknak, maguk a csapatok pedig az olasz „banderia” (zászlóalj) szótól banderiumoknak neveztettek.* A Károly Róbert korabeli Temes vármegye tehát arról is nevezetes, hogy innen indultak vitézi pályájukra az első magyar bandériumok.
Pór A.: Az Anjouk kora.
Károly bátor s erélyes katona volt. 1316-ban a zendülő horvátok, 1317-ben Kopasz nádor ellen személyesen vezette seregét. 1318-ban Debreczeni Dózsát küldi Erdélybe László vajda fiai ellen s Termesvárott fogadta a levert lázadás zsákmányát: foglyokat, fegyvereket, zászlókat. 1310-ben elkísérte a Gutkeledi Miklósra bízott csapatokat Milutin szerb király ellen a Macsói Bánságba, résztvett Macsó, Nándorfejérvár, Galambócz és más várak vívásánál s teljes diadalt szerzett a magyar fegyvereknek. 1320-ban újra a horvátok ellen készíté fel hadait. 1321-ben szép Frigyessel szövetkezve bajor Lajos ellen, Köcski Sándor vezetésével 6200 lovast, közöttük 4000 délvidéki kun íjászt küldött az Inn folyóra s csak a magyar csapatok rossz elhelyezésén múlott, hogy Ampfingnél Frigyes csatavesztessé lett. 1322-ben volt a második hadjárat Mladen ellen. Károly ismét nyeregbe ülteté magyar és kun vitézeit s aug. 3-án Temesvárról értesíté Velenczét, hogy hatalmas sereggel személyesen indul a dalmát tengervidékre.
Károly király temesvári tartózkodásának idejére esik továbbá Temes vármegye újjászervezése. A tatárjárás óta, mint fennebb említettük, nem volt Temesben főispán. Nemcsak a magyar nemesség, de a kunság is idegenkedett a főispáni hatóságtól. Ismeretes, mennyi küzdelembe került Árpádházi királyainknak a főispáni intézmény fenntartása. Csak IV. Bélának sikerült legyőzni a nehézségeket. Azonban, míg az ország többi megyéiben az elpusztult várszerkezet helyébe a XIII. századi második felében új rend lépett s a főispánok oldalán a királyi birák, a főispáni udvarbirák és az ezekből lett alispánok békés napokban rendesen működhettek s a nemesség választotta szolgabirákkal, meg esküdtekkel a vármegyei intézmény kialakultnak volt tekinthető, addig a kun székekben az országos rendtől eltérő kiváltságos vagy tűrt helyzet állott fenn, autonom nemzeti alapon. Az államkormányzatnak ezt a széttagoltságát Délmagyarországon is meg kellett szüntetni. Károly értett hozzá, hogy ez a mélyreható változás símán menjen végbe. Rövidesen Temesvárra költözése után visszaállította és újjászervezte Temesben a rég szünetelő vármegyét. Főispánná a gazdag és hatalmas Treutul Miklós kun főurat, lekötelezett hívét nevezte ki. Ezzel az ügyes fogással azt érte el, hogy a megyében települt népes kun szállások gyanakvás nélkül fogadták el a vármegyei új rendet. 1316-ban már Trentul Miklós vezette Temes vármegye kormányát. Alispán Sár Domonkos volt, kit Károly a fennidézett okiratban „királyi alispánnak” nevez.
Ez az elnevezés alighanem tévedésből csúszott az okiratba, mert ekkor meg volt már a vármegye önkormányzati és bíráskodási joga. Alkotmányunk első századaiban sem nevezte ki a király az alispánokat, hanem az illető vármegyének a főispánja. Az alispánok annyira, függtek a főispántól, hogy „uruk”-nak nevezték őt s hűséggel és engedelmességgel voltak iránta lekötelezve. Csak az 1504: II. t.-cz. lépett életbe azt a változást, hogy a főispánok e joggyakorlatát a megyebeli nemesség beleegyezéséhez és akaratához kötötte.* A mi a vármegye többi tisztviselőit illeti, már az 1291. évi törvény megengedte, hogy a vármegye a maga kebeléből válassza tisztviselőit. Az 1298. évi törvény pedig felhatalmazta a szolgabirákat és esküdteket, hogy a főispán és alispán oldalán a nemesség mindennemű ügyeiben bíráskodhassanak, ha a nádor nem tart köztörvényszéket, ú. n. „generale judicium”-ot. Ettől fogva jött divatba a főispáni és alispáni törvényszék. Birtokbavezetéseknél a beiktató káptalanon kívül a vármegye szintén képviseltette magát tisztviselőivel, kik gyakran mint királyi emberek szerepeltek. A helyhatósági jognak Temes vármegye részéről gyakorlását 1371-ben már királyi oklevél is tanusítja, melyben Nagy Lajos bizonyos marhák erőszakos elhajtása miatt Berekszói Domokos ellen Temes vármegyének nyomozástételt parancsol.*
Pesty Fr.: Temes vármegye alispánjai. (Győri Tört. és rég. füzetek, III. k. 1865. évf. 352. 1.)
Cod. Dipl. IX., 4:, 337.
284A vármegye felállításával jelentékenyen szaporodhatott Temes népessége. Erre nézve nem rendelkezünk ugyan okiratos bizonyítékokkal, de az a tény, hogy a megye területén kun szék állott fönn, maga után vonta a telepítés szükségességét, hogy a megszokott hagyományokhoz ragaszkodó kúnságot más megyékből származó elemekkel ellensúlyozzák. Temes vármegyében leginkább azok az urak telepítettek, a kiket Károly a zendülő pártvezérektől lefoglalt felsőmagyarországi, dunántúli és horvátországi javaikért délmagyarországi birtokok adományozásával kárpótolt. Leginkább ezek szállították Temes vármegyébe a hozzájuk hűségben maradt régi jobbágyaikat. Mások ismét azért hagyták el lakásaikat, hogy a királyi udvar közelében nagyobb biztosságban lehessenek. Maga Károly király is és tárnokmestere, Lipóczi Demeter nagy előszeretettel foglalkoztak a telepítéssel. A túlnépes veszélyeztetett vidékek munkaerejét Délmagyarország elnéptelenült megyéibe költöztették át. A gyakori háborúk alkalmat adtak egyes községeknek és kerületeknek hadi foglyokkal való benépesítésére. A birtokosok szintén telepítettek rabszolgákat pénzen vagy cserébe. Annak azonban semmi alapja sincs, hogy Károly Róbert németeket is telepített volna Temes vármegyébe, a mint azt Czoernig, Schwicker, Bőhm és követőik állítják. Nincs erre nézve semmi elfogadható hiteles bizonyítékunk; nem is tételezhető fel, hogy Károly Róbert érdekhajhászó és megbízhatatlan német kolonistákat hozott volna az országba, kivált a délvidéki kunok és szlávok közé, miután egyaránt gyűlölte őket a magyar, kun és szláv lakosság. Bizonyára Károly király sem felejté el a sérelmeket, melyekkel őt az Ottóhoz szegődött felvidéki és budai németek meg a kőszegiek (Güssing) németjei keserítették. A míg Károly a délvidéki magyarok és kunok között lakott, még a felvidéki németség sem tudott tőle valamely kedvezményt kieszközölni. Bártfa, Nagy-Maros, Bars, Selmecz, Körmöcz, a szepesi szászok stb. szabadalmai mind Károly királynak Délmagyarországból távozása utáni időből származnak.
A királyi család és az udvari háztartás, a király személye mellett levő állami hivatalokkal együtt, 1323 jún. második felében költözött el Temesvárról, előbb Budára, onnan pedig Visegrádra, a hol Károly a helyreállított régi várral kapcsolatosan díszes új palotát építtetett. Júl. 13-án már Budán volt a király. De ezentúl is gyakrabban járt le Délmagyarországra s állandóan fenntartotta személyes összeköttetéseit Temesvárral és a környékbeli birtokos nemességgel. 1325 jún. 16-án Lippán találjuk, hol a minoritáknak az Anjou-házi Szt. Lajos tiszteletére pompás templomot építtetett. 1330-ban, felbujtva Tamás erdélyi vajdától és Szécsi Dénestől, háborút izent hűbéresének, Bazarába Mihály havaselvi vajdának. Aug. vége felé lejött Temesvárra, hogy seregét egybegyűjtse és harczba vigye. Szeptemberben bevette Szörény várát s onnan még ugyanabban a hónapban Havasalföldre vonult, hol az oláhok a hegyek közé csalták seregét, nov. 9–12-ig tönkreverték. Ő maga csak úgy menekülhetett meg a haláltól, hogy czímeres fegyverzetét megcserélte a Szécsi Dezsőével, Dénes bán fiáéval, kit azután az oláhok, azt hívén, hogy ő a király, kegyetlenül agyonvertek. Leverten érkezett magyar földre seregének romjaival Károly király s folytatta útját Temesvárra, honnan sietve tért vissza Visegrádra, hol a hadak hivatalos leülését 1331 jan. 1-ére határozta el.
Nagy érdeme van Károly Róbertnek a csanádi egyházmegye fölvirágoztatásában, különösen a kunoknak a római egyház kötelékében megtartásán. Ő maga igen buzgó katholikus volt és Zách Feliczián esetét kivéve a királyi udvar vallásossága nem eshetik jogos kifogás alá. Benedek és Piacenzai Jakab püspökök (1307–1332, 1333–1343), kiket Károly király Antal püspök távozása után a csanádi káptalannal megválasztatott s a pápa jóváhagyásával Szt. Gellért székébe ültetett, a szentszék és az udvar kedves emberei valának. Az egyház érdekeit szívükön viselő főpásztorok olasz származásuk mellett is jeles magyar államférfiak voltak. 1307-ben Benedeket bízta meg a pápa a kalocsai érseknek küldött pallium átadásával. Ugyanő végezte 1309-ben a helyettesíett királyi korona konszekrálását és résztvett 1308-ban az egyház jogai védelmére Gentilis bibornoktól egybehívott budai nemzeti zsinaton, majd 1318-ban a kalocsai zsinaton is. Jakab püspök pedig, ki előbb bizalmas házi orvosa volt a királynak, mikor bácsi, majd kalocsai hájszentlőrinczi kanonokból, azután pozsonyi prépostból csanádi püspökké lett, mint Károly kanczellárja, ismételten járt a király küldöttségében Nápolyban és Rómában. Érdemei elismeréseül veszprémi püspökké és bibornokká nevezték ki. Benedek és Jakab püspököknek köszönhető a csanádi székekáptalan javadalmának rendezése és a király nagylelkűségéből feljavítása. Ez idő táján szünt meg ugyanis hazánkban a 285káptalanok „vita canonica”-ja és a kanonoki állások külön javadalmakkal ellátott méltóságokká lettek.* A papság iránt adakozó volt Károly, miképpen számos oklevele tanusítja. Azonban adományainak kamatait bőven megvette azután. A főpapoktól minden új évben rendkívüli ajándékokat szedett; a megürült püspökségek jövedelmeit, sőt a meghalt főpapok hagyományát is lefoglalta. De ezek az eszközök kellettek a kincstár szükségleteinek fedezésére s a királyi udvartartás fényének emelésére. Kétségkívül sok panasz hangzott fel eleinte e miatt, de utóbb ezzel is megbarátkoztatta Károly a nemzetet. Sőt arra is rávette, nyugodjanak bele a kath. hívek, hogy XXII. János pápa a szentföld czéljaira és a hit ellenségei ellen megindítandó hadjáratok költségeire tizedet szedhessen a plebániák után. Annak harmadrészét a király megtartotta országa védelmére és az egyház megsegítésére. Tizedszedőkül Berengari Jakabot és de Bonofato Rajmundot küldötte a pápa az országba. A csanádi egyházmegyében 1333-tól 1335-ig Berengari Jakab teljesíté a tizedszedést. Tizedlajstromaiból, melyek a sors kedvezéséből Rómában maradtak, sok világosság derül az akkori Temes vármegye helyrajzára, és a csanádi egyházmegye felvirult állapotára. Megtudjuk belőlük, hogy az egyházmegye területén Károly Róbert uralkodása alatt már 228 szervezett róm. kath. plebánia állott fönn, melyekből a legnépesebb temesi főesperességre a következő 109 plebánia esik:
Karácsonyi János, történettudós, a veszprémi káptalan levéltárában (Litterae mancae) a csanádi kápt. prépost javadalmazását feltüntető e következő töredéklevelet találta, melyet a csanádi káptalan intézett Placentinus Jakab veszprémi püspökhöz: „Reverendissime in Christo pater et domine noster honorande .....(Litteris v. p.) receptis ac perlectis et continentiis earundem intellectis eidem Paternitati vestre.....proventibus respondere: Prepositus (ecclesiae) nostre de proventibus Capituli nostri habet.....tertiam decimis bladonum et agnellorum, necnon ter.....(regia salis) de singulis nostris iobagonibus duntaxat..... Chena.......annuatim per octo de (cim?) provenientibus, de nonalibus autem et aliis quibusvis prouventibus......quam in consuetis ratione prepositure nullam quotam duplam vel simplam, si non fuerit canonicus, habet.....sed si canonicus fuerit, partionem habet tantam quantam canonicus unus. Datum feria sexta proxima ante festum beatorum Simonis et Jude apostolorum, anno domini XIII–o. Kívül: Reverendissimo in Christo patri domino domino B. tituli sancti Clementis sacrosancte Romane ecclesie presbitero Cardinali Placentino vulgariter nuncupato et apostolice Sedis legato, necnon......Vesprimiensis ac loci eiusdem..... (Pecssétjén e töredék körirat: „e.....Cenadiensis.“)
Fehéregyház = Féregyháza, Apacha = Apácza, Árok vagy Ároky (ma már nincs meg, Azumlaka = Asszonylaka, Byzere (eltünt hely Lippa és Zábrány között), Ellős, Ellősfalva, Illésfalva = Temesillésd, Fönlak-Kér (eltünt hely Angyalkút és Szépfalu között), Keresztur (Temesillésd és Hidegkút között), Keszi = Lippakeszi, Leypua, Lippua = Lippa, Máslak, Mezőság = Németság, Monostor, Mogyoród = Magyaroda-puszta, Kerekegyház (Németszentpéter és Fönlak között), Sceleus, Szőllős (ma már nincs meg), Sződi = Szépfalu, Simánd (a mai Bencsek közelében), Vinga, Zádorlak, Szécsény = Szécsány (Nagy-Szécsény és Kis-Szécsény Hidasliget táján), másik Szőllős (Fönlak és Vinga között), Nagyfalu (Perjámosnál), Varjas (ugyanott), Denta, Elyad, Ilyéd = Illádia (ma Krassóban), Haram, Horom (Ópalánka helyén), Ermen, Germen, Örmény (a mai Ermény), Mczewsomló, Mező-Somlyó, Érsomlyó, Duboz (Niczkyfalva közelében), Chama, Csoma (hajdan Szentandrás és Csernegyház közelében), Chene, Csene (Felsőbencsektől éjszakra), Teremi (eltünt helység), Choka, Csóka (Temesvár éjszaknyugati határában), Evsen, Ószén = Jezvin, Garmat, Garmad = Gyarmata, Jenev, Jenő = Janova, Kakot, Kakat, Kokoda = Orczyfalva, Keer, Kér (eltünt, a mai Rékas vidékén), Knéz, Kurtuclos = Körtvélyes (Rékas mellett, elpusztult), Bechkereky, Becskerek = Kisbecskerek, Piski (Zsadánynál, eltünt), Popd, Papd (a mai Bobda Torontálban), Szentkereszt (eltünt), Zenthandras = Szentandrás, Zenthyacab, Szent-Jakab (eltünt), Zenthpeter = Szentpéter, Zenththamas, Szent-Tamás (Hodony és Merczyfalva között, eltünt), Sarad (eltünt), Temesvár, Tesev, Tófő (talán a mai Tószeg Torontálban), Zadan, Sadan = Zsadány, Adrian, Adorján (eltünt), másik Apacha, Apaczya, Apáti = Apaticza, Beesd, Desd, Brieszt (a mai Liebling helyén), Beren = Berény, Cauas, Chauas = Csávos (ma Torontálban), Doch, Dolcz, Dócz = Dolácz (ma Torontálban), Fanchala Fanthalaka, Fancsal, Fancsallaka (hajdan Temesvár és Berény között), Guad = Gaád (ma Torontálban), Huynep, Uyneph= Ujnép, Hozlar, Ozlar, Oszlár (Sipet vidékén), Huhad, Ohad = Obád, Huyudvar, Viwduor, Ujudvar (Újlak és Liebling között, eltünt), Jobaag, Jobágy (Obád szomszédságában, eltünt), Mera (eltünt), Mora = Moravicza, Parkas = Berkeszfalu, Partas = Partos (ma Torontálban), Petre Petri = Petromány, Petorlaka, Péterlaka (eltünt), Szent-Márton = Magyar-Szentmárton (jelenleg Torontálban), Scala, Soruld, Zkolla, Oskola = Szkulya (Szigetfalu), Vermus, Vermes (ma Krassóban), Zoruld, Szoruld (eltünt), Taluod, Tholwayd, Tolvajd = Tolvádia (ma Torontálban), Veytech, Veythe (Vojtek = Vejte), Zago = Szóka (jelenleg Torontálban), Zeldes, Zeudes, Zöldes (eltünt, hajdan Németi és Hodony között), Zenderev, Zunduru, Szendrő (eltünt), Boya, Vaya, Vaja (eltünt, hajdan Berekszó táján), Chaak = Csák, Csákvár, Chevze = Csebza (ma Torontálban), Dag, Deeg, Dég (Győröd és Rékas között, eltünt), Saaswar, Sásvár (Bükkfalva határában, eltünt), Hetre, Etre (eltünt), Hinand, Iwanch = Ivánda (ma Torontálban), Hurusi Vruzi, Egyházas-Oroszi (Ságh környékén, eltünt), Machadonia = Maczedonia (jelenleg Torontálban), Maraz (hajdan Torontál mostani területén, eltünt), Miklóskereky (Zsebely szomszédságában, eltünt), Monisa = Mosnicza, Paraz, Parcza, Parazfalu = Parácz, Ruda, Rudan = Rudna (ma Torontálban), Sagad, Saag = Temesságh, Zentgurgh = Szentgyörgy (Kamara- és Klastrom-Szentgyörgy), Omor, Zent-Mihal 286= Szentmihály, Seentkurul, Szentkirály (eltünt), Sewrmes, Selymes, Sörmes (eltünt), Tesola, Tesuld, Thesewld = Tessöld (hajdan a Bega, azaz a Kis-Temes és Temes között, eltünt), Yuan-leke, Ywantcluky (valahol Temesvár közelében, eltünt), Vtuen, Hutuen = Utvin, Hutuen Petri (az előbbinek tőszomszédságában, eltünt, Veybech, Wybech = Újpécs (ma Torontálban), Zephel, Széphely = Zsebely.
Az iskolaügyet illetőleg csak az 1309. évi budai zsinat végzéséről van tudomásunk, mely elrendelte, hogy az érseki székhelyeken a kánonjogban jártas tanító, a püspöki székhelyeken a grammatikában és logikában képzett tanító alkalmaztassék, kinek ellátásáról a püspök és a káptalan köteles gondoskodni.
Károly Róbert uralkodásának további folyamata ismeretes. Miután Endre fia számára a nápolyi trónt, Lengyelországot pedig Lajos fiának megszerezte, s hazánkban új adórendszert léptetvén életbe, az államkincstár pénzügyeit szabályozta; 1342 júl. 16-án 54 éves korában Visegrádon meghalt, Székesfejérváron temették el.
Szent-István óta egy király sem tett annyit a délkeleti végek, jelesül Temes vármegye politikai, törvénykezési, közigazgatási, egyházi és közművelődési, kereskedelmi, ipari, gazdasági és társadalmi érdekeinek előmozdítására, mint Károly Róbert, kit Temes vármegye és Temesvár városa méltán nevezhet a maga királyának. Nemcsak a nemesség vagyonosodását s tekintélyét emelte, de megadta a lehetőséget a jobbágynak és szolgának is, hogy sorsán javítson. Benépesítette a vármegyét szorgalmas munkaerővel s alapját vetette meg a városi élet fejlődésének. Udvartartásával, művészetpártolásával, építkezéseivel olasz és franczia modort, finomult ízlést honosított meg a magyar közéletben, anélkül, hogy a nemzeti szellem szabad nyilvánulását megakasztotta volna.
