A reformáczió.
A reformáczió.
Luther reformácziojának és a szabad gondolkodással azonosított tanainak hirdetését ebben a korszakban és az adott körülmények között lehetetlen volt megakasztani. Népszerűségüket maguk az udvari körök is hathatósan terjesztették. Oriel Vid és Grynaeus Simon budai főiskolai német tanárok főképpen az ifjúság között nemcsak szóval, de a György könyvárustól kiadott nyomtatványokban is hirdették Luther tanait. Az erdélyi szászok között Pempflinger Márk királybiró volt az új tanok buzgó pártfogója. Délmagyarországon Erdélyből és a szepesi 334szászok vidékéről terjedt el az új hit, melyet az erdélyi hadjáratok alkalmával sajátított el a délvidéki katonaság. Az új eszmék legbuzgóbb terjesztői voltak a délvidéken: Petrovics Péter temesi főispán, a Csákiak és a Jaksicsok. 1537 óta nem ült Csanád főpapi székén olyan püspök, a ki az egyházmegyében lakott volna. A káptalan is utolsó napjait élte: erőtlen volt az ősi hit épségének megvédésére. A reformáczió tehát tárt kapukon hatolt be a csanádi egyházmegyébe. A főuri családok fiai a reformáczió tanaival megbarátkozva tértek vissza a német egyetemekről. Birtokaik kegyuraiként tetszésük szerinti papokat alkalmaztak, kik azután a jobbágyságot térítették át az új hitre. Brandenburgi György őrgróf, kinek óriási birtokai voltak Délmagyarországon, 1523-ban már nyiltan Luther követői közé tartozott. A protestantizmus nevezetesebb tanítói voltak nálunk: Basarági Vida János, Lippai Kristóf, Gergely decsi lelkész, Szegedi Kis István, Abádi Benedek és Endrédi Zsigmond.
