A régi Belváros
A régi Belváros
A fejlődés ugyan itt is a régi Belvárosból indul ki, de azzal az előnynyel, hogy Temesvár városát a Belváros körül elterülő mintegy 250 kat. holdnyi vársánczterületnek a város szabályozási tervébe való belevonása s épülettelkekként való felhasználása következtében nem a külső periferiákon kell tovább toldani, mint a legtöbb fejlődő várost, hanem az új, illetőleg a legújabb város, a bel- s külvárosok közötti részen keletkezhetik. A város ugyanis sem régente, sem az újabb időben nem volt összefüggő város, hanem a Belvároson (váron) kívül, több elkülönített városrészre oszlott.
A régi Temesvár elnevezés alatt a török uralom alatt, 1716-ig fennállott várost értjük, mely tulajdonképpen csak a várból, az általa környezett Belvárosból, továbbá két külvárosból, ú. m. a Nagypalánkból és a Kispalánkból (szigetvárosból) állott.
A város elhelyezkedési rendszere az újabb Temesvár megépítésével lényegileg nem változott, a mennyiben a város felszabadulása után, gróf Mercy kormányzósága alatt épülni kezdő terjedelmes vár s az általa befogott, teljesen újjáépített Belváros továbbra is a város szíve volt, míg a külvárosokat a vár körül, a vár falától egy ágyúlövésnyire építették, egymástól is oly nagy távolságra, hogy minden külváros mintegy külön várost alkotott. Érdekes azonban, hogy a törökök kivonulása után visszamaradt „Nagy-” és „Kispalánk” külvárosok teljesen elenyésztek s a telepített új külvárosok más helyen keletkeztek. A törökvilágbeli város silányságát egyébként legjobban mutatja az, hogy a törökök kivonulása után az új városi berendezkedésnél itt kő kövön nem maradt.
Temesvár legrégibb városrésze – mint már említettük – a Belváros, mely jórészben az ősrégi vár helyén áll s területe a lebontott újabb várerődével azonos.
