I. A temesvári földvár.
I. A temesvári földvár.
TEMESVÁR tőről sarjadzott magyar helynév. Várat jelent a Temes folyón. Fennállásának és magyarságának kortörténeti jelzője maga a név, mely arra mutat, hogy a várat magyarok építették, mikor a honfoglalás biztosítására várak építése szükséges volt. Béla király névtelenje szerint a magyarok már bejövetelük alkalmával földből hányt erősségeket emeltek.*
Anonymus: Cap. 17, 21, 34, 40.
Azoknak a vélekedése, kik a temesvári várat római vagy avar maradványok fölé emelt erősségnek mondják, nem igazolható sem történeti, sem archaeológiai adatokkal. Temesvár talaja keresztül-kasul meg van már fúrva-gyúrva. Helylyel-közzel kerültek ugyan elő ásatag ingóságok, apróbb tárgyak és érmek a római uralom korából s az egyik római út is Temesvár mellett vonult el; de mindez még nem bizonyítja, hogy Temesvár területén valaha települt római élet lett volna.* Római várműnek, táborhelynek, feliratos köveknek és műtárgyaknak semmi nyoma Temesvárott. Római épületmaradványokat, vagy bár csak egyetlen római téglát senkisem talált még Temesvárott. A rómaiak állomásai elkerülték ezt a helyet s inkább Temes vármegye déli és keleti vidékein találhatók. Zambara a Peutinger-féle mappa után készült római térképeken jobban éjszak felé, balkézről esik Temesvártól; Beguey pedig, miként neve is mutatja, még kevésbé volt római. Temesvár rómaisága tehát nem tartozik többé a délmagyarországi történetkutatás érdekes kérdései közé.
Téglás Gábor: „Az alföldi sánczok maros–dunaközi csoportjának helyrajza” cz. becses tanulmányában a Temesvár közelében éjszakra elvonuló útvonalat a dákok ellen emelt római sáncznak tartja, mely Domicianus uralkodása alatt Kr. u. 83–96-ban készült. Véleménye szerint ez arra vall, hogy Temesvár már az ó-korban fontos védelmi pont volt, a mi lehetséges, sőt valószínű. Azonban Téglás sem meri azt a Griselinitől forgalomba hozott állítást koczkáztatni, hogy Temesvár római telepen épült volna fel.
A temesi vár gondosan választott sztratégikus ponton épült. Czélszerűbb és alkalmasabb hely sehol sem volt a vidéken. A Marost és Dunát összekötő országúton, csaknem annak közepén épült népes őstelepítésű szállások mentén, a Nagy- és Kis-Temes összefolyásánál szerteágazó erek, vadvizek, csapadék és áradásból leszűrődő mocsarak közepette, melyek minden oldalról megközelíthetetlenné tették.
