A döntő támadás
A döntő támadás
Júl. 20-án reggel nagy erővel folyt ismét az ostrom. Az összerombolt védőművek kijavítása csaknem lehetetlen volt. A törökök tűzaknákat is raktak a falak alá és a naponként megújuló töretéssel jó részben már rommá lőtték a bástyákat. A vizitorony annyira össze volt már rombolva, hogy fala három helyen egész az alapokig összeomlott. A várban nem volt hely, hol a védők az ágyúgolyók elől meghúzhatták volna magokat, úgy hogy az utolsó napokban kénytelenek voltak a pinczékbe rejtőzni, hová a sebesülteket is vitték. Losonczy és tiszttársai a tatai kapu erős, tömör tornya alatt vonták meg magukat.*
U. o. 133. l.
Legborzasztóbb volt a júl. 24-ki roham a keleti kapu és a vízitorony ellen. A várbeliek életmegvető elszántságukkal még az ellenséget is felülmúlták. Lasonczy mindenütt jelen volt. A legveszélyesebb pontokon önfeláldozó példájával lelkesíté harczosait. Pattantyús Balázs huszárhadnagy avval tüntette ki magát, hogy az óriás termetű Kubát csauszt iszonyú csapással levágta. Huszárjainak erős támadása döntötte el az öt óra hosszáig tartó véres harczot. Ez a siker – írja Czímer Károly – a XVI. századbeli várharczok egyik legdicsőbb epizódja volt, mely örök fényt vet Losonczy és a temesvári hősök nevére.*
U. o. 135. l.
Másnap folytatták a törökök az ágyúzást és a rohamokat. Gyújtó nyilak és más tűzhajító eszközök segélyével lángba borították a várost, mire azután a janicsárok a vízitorony résein behatoltak a védőművek közé és a vízitorony romjaira diadalüvöltés között kitűzték a félholdas zászlót. Losonczy a védők egy részével a „tatai kapun” át a várba menekült s gyorsan felvonatta maga után a hídat. A künnrekedtek egy része a városba futott, a többit kardélre hányták a törökök. A vár legfontosabb védőbástyája, a vízitorony, júl. 25-én Ahmed birtokában volt.
