A helyzet tarthatatlansága
A helyzet tarthatatlansága
A helyzet tehát már a 60-as évékben úgy alakult hogy a belváros nem fejlődhetett a várfalak miatt, a külvárosok pedig az építési tilalmi körzet miatt.
De a várra nézve is beállott az a kedvezőtlen helyzet, hogy a külvárosok megnövekedésével már nem érvényesülhetett teljesen. Az 500 ölnyi tilalmi körzet, az ujabb lőfegyverek nagyobb hordképességének már nem felelt meg és így a temesvári vár hadi jelentőségének fenntartása érdekében – az építési tilalom körét ki kellett volna bővíteni, vagyis a külvárosokat ki kellett volna sajatítani és lebontani. A város érdeke pedig az volt, hogy a vár katonai jelentősége idővel, az építési tilalom eltörlésével és a vár felhagyásával teljesen megszünjék.
Itt érkezett tehát Temesvár története fordulóponthoz.
122A város multja és jövője, régi katonai és modern polgári rendeltetése, ellentétbe kerültek egymással és vagy az egyik, vagy a másik irányban kellett a kérdést eldönteni. Minthogy pedig Temesvárnak folyton fejlődő közgazdasági és kulturális jelentősége mindjobban túlszárnyalta a vár hanyatló katonai fontosságát, a döntés csak a város javára történhetett.
Mivel a külvárosok terjeszkedése már az új építési tilalmi határt is elérte, a város fejődése ismét fennakadt, úgy hogy a városi hatóság a 90-es évek elején kénytelen volt a város továbbfejlesztésére új területeket biztosítani. A város tehát megindította az itteni katonai hatósággal a tárgyalásokat. A katonaság élén akkor báró Waldstätten János tábornok állott, a ki a város törekvései elől nem zárkózott el. Sikerült is a város akkori orsz. képviselője, gróf Szápáry Gyula miniszterelnök közbenjárásával elérni azt, hogy ő felsége az 1891-ben rendezett és fényesen sikerült temesvári kiállítást meglátogatta, mely alkalommal a város fejlődése iránt a legmelegebb érdeklődést tanusította és röviddel ezután beleegyezését adta ahhoz, hogy a vár erődített jellege megszüntessék.
