Vámügy.
Vámügy.
A vámügyet, melyből a kincstár tekintélyes hasznot húzott, elsőrendű fontosságúnak tartották és a mai Torontál helyén, mely akkor a Bánsághoz tartozott, több vám- és harminczad-hivatal állott fenn. A vámügyre vonatkoznak az alábbi intézkedések:
1718 okt. 24-én a kamara jelentést kér a Tisza bánsági oldalán fölállított vám- és harminczadhivatalokról. 1720 febr. 5-én rendelet jön, hogy a Keleti Társaság (Orientalische Compagnie) Törökországba szállítandó árúi, melyek után a vámot lefizették, akadálytalanul továbbíthatók. 1727 okt. 30-án elrendelik, hogy a Bánságból rezet Erdély- és Oláhország felé csak az esetben szállíthatnak a kereskedők, ha a vámot és harminczadot lefizették. 1730 márcz. 24-én elrendelik, hogy a bánsági határvámhivatalokban alkalmazott tisztviselők a török, rácz és görög kereskedőknek kiállított vámczédulákba minden egyes alkalommal jegyezzék be az illetők nevét, a helységet, a honnan jönnek és hogy valóban török alattvalók-e. 1731 febr. 12-én megengedik, hogy az árúk kivitelével és behozatalával foglalkozó kereskedők 6 perczent lefizetése ellenében szabadon közlekedhessenek. 1739 febr. 7-én a kormányzó utasítja a becsei és törökkanizsai vámhivatalokat, hogy ezentúl idegen országból senkit ne engedjenek át a Tiszán a Bánságba, a míg jelentést nem tettek: kicsoda, mi a neve, neme, milyen a termete és állapota, honnan jön, mit akar, milyen árút hozott magával és meg kell várni az intézkedést, hogy az illetőnek hány napig kell vesztegelnie. Ez a rendelkezés a pestis megakadályozására irányult, a melyet főként a külföldi, balkáni kereskedők hurczoltak be. Hasonló természetű leirat ment júl. 22-én a becskereki, aug. 29-én pedig ismét a becsei és törökkanizsai vámhivatalokhoz.
