Martinuzzi tárgyalásai.
Martinuzzi tárgyalásai.
Ez az alku is meghiusult, de elég volt ahhoz, hogy a szultán féltékenységét fölkeltse. S itt kezdődik el Martinuzzi-nak vakmerő politikai játéka, a melynek czélja az volt, hogy a két fontos végvárat magyar kézen megtarthassa, eredménye az, hogy Becse és Becskerek a császár kezére került, vége azonban nem lehetett más, minthogy Becse és Becskerek a török zsákmánya legyen.
Martinuzzi eleinte lehetőleg mindkét oldalról biztosítani szerette volna János Zsigmond uralmát, ezért arra kérte 1546-ban a portát, hogy ruházza rá az országot János herczegre; a porta hajlandó is lett volna erre, ha ellenértékül Becskereket és Becsét megkapja. Frátert ez a kívánság azonnal felvilágosította a török szándéka felől: most már tudta, hogy a török ezzel a két várral az ország elfoglalatlan részeinek kulcsát kéri és hogy a színleges török tárgyalások mögött háborús szándékok rejtőznek. Sietett a tárgyalásokat abba hagyni és a törököket adóval, ajándékokkal téríteni el terveitől, a melyek veszedelmesekké kezdtek válni, mert 1547-ben már azzal fenyegetőzött a porta, hogy fegyverrel veszi be Becskereket és Becsét, ha Fráter György át nem adja neki. (Verancsics levelei, id. helyen. Horváth: Fráter György élete.)
Martinuzzi most a császárnak ajánlotta fel a két várat és alatta szerette volna egységessé tenni az országot; de Petrovics Péter, mikor Fráter György Izabellát Gyulafehérvárt szorongatta, ezt a két várat igérte a töröknek, ha segítségére siet; erre a budai basa azonnal útnak indult és márczius elején a szultán parancsa is megérkezett a várak átadása iránt. Izabella és Petrovics erre mindenáron szerették volna az erdélyi nemességet és a temesváriakat rávenni, de Fráter Györgynek még egyszer sikerült a törököket megnyugtatni és az átadást elodázni. S így került Becskerek vára 1551-ben a Ferdinánd kezére, kinek a kolozsvári szerződés értelmében, a többi délvidéki várakkal együtt átadatott. Ez év augusztus 19-én Becskerek átadásáról ezt írja Fráter György Ferdinándnak: »Azt hiszem, megtettem kötelességem«. (Károlyi Árpád: Fráter György levelei, Tört. tár. 1880. évf.)
