A XIX. százd első felében.
A XIX. százd első felében.
Pancsova 1839-ben szabad katonai városként még a bánsági végvidékhez tartozott és a 12. német-bánsági ezrednek volt a főtisztikari helye. Lakosainak a száma 10.644, a kik közűl 2871 római katholikus, 7643 nem egyesült óhitű, 66 evangélikus, 14 református és 50 zsidó. Van itt katholikus és óhitű anyaszentegyház, minorita monostor, felső elemi és leány német, s elemi nemzeti iskola, veszteglőintézet, só- és harminczadhivatal, posta- és selyemgombolyitóház. Lakosai közűl 174 kereskedő és kalmár, 351 pedig kézmíves. Határa 13,450 hold 1519 öl. Búza-, marha- és fakereskedése igen élénk s a lakosok között máris észrevehető vagyonosságot szült. A végvidéki kincstárba évenként 9000 frttal adózik. (Fényes Elek: Magyarország mostani állapotja, 1839. VI. k. 201. old.)
A XVIII. század közepétől 1838-ig a selyemhernyó tenyésztés nagy lendületet vett Pancsován, a hol két selyemfonódát állítottak föl, melyek 22 üsttel dolgoztak. 1840-ben 113 mázsa és 85 font gubót váltottak be és dolgoztak föl Pancsován, 13 font gubó adott 1 font tiszta selymet. A Bánság selyemtenyésztése azonban a negyvenes évektől kezdve tetemesen csökkent.
