Kumán.
Kumán.
Kumán. A szeged–karlova–nagybecskereki vasútvonal mentén fekvő nagyközség. Házainak száma 1120, lakosaié 5693, a kik nagyrészt szerbajkúak és görög-keleti vallásúak. Postája, távírója és távbeszélő állomása helyben van. A hódoltságból lakott helységként került ki. 1717-ben a becskereki kerülethez tartozott s ekkor 13 házat írtak össze. A Mercy-féle térképen Kumani alakban az elpusztult helységek között találjuk. 1750-ben a délmagyarországi kincstári puszták bérlő-társasága bírta bérben. 1752-ben a tisza–marosi Határőrvidékről szerb határőrök költöztek ide és ekkor század-székhely lett. 1774-ben a kikindai kiváltságos kerülethez csatolták. De 1775–78-ban elégületlen szerb lakosai közűl 36 család az épen alakuló dunai Határőrvidékre vándorolt ki. 1788-ban, a török háború kitörése után, a Balkánról menekülő családok közűl 18 szerb család nyert itt elhelyezést. 1817-ben, a kikindai szabad kerület többi községeivel együtt 71kiváltságlevelet nyert. 1818-ig a kamara volt a helység földesura. 1876-ban Torontál vármegyébe kebelezték. 1854-ben a község felerésze leégett. 1873-ban a lakosság 10%-ka halt el kolerában. A görög-keletiek temploma 1823-ban épült. A község-dűlőnevei közűl említést érdemelnek a Tatár-út és a Szent-Király-dűlő. A Tatár út-dűlőben 1906-ban Vuics Márk tanító, egy 6–7 kg. súlyú bronzbuzogányt talált, mely a Nemzeti Múzeumba került. Van a községben hitelszövetkezet, Baracskov Zárkónak pedig gőzmalma. Kumán és Melencze táján fekhetett a középkorban Jánosi helység, melyről egy 1341-ben kelt oklevél emlékezik meg.
