Nagykomlós.
Nagykomlós.
V. 8. A Nagykomlós. A San-Marco Nákó herczegné nagykomlósi uradalmához tartozó Bräuhaus (most Mileva-major) területén bronzkori nyomokat tártam fel csücskösszélű agyagedények töredékeit, egy magas fülű agyagcsészét, (an. Wosinsky M.: Tolnavármegye története I. k. XC. t. 2. sz.), egy bronz gombostűt, hossza 13.5 cm., melynek szárán, közvetetlen a vonaldíszű gomb alatt, aranyhuzal csavarodik; ép, kerek őrlőkővet, melynek átmérője 50, vastagsága átlag 5 cm., közepén függélyes furattal; hajlított vakarókést bronzból, egész hossza 10 cm. (Saj. Arch. N. I. 96–113.) Fenti uradalom »Milevaföld« nevű részében, faültetés alkalmával (1898.), egyhelyt vörösre égett téglarögök kerültek napfényre. Megállapíthattam, hogy itt, a teljesen sík felszín alatt, fél méter mélységben, körülbelül 20 méternyi területen, vízszintesen és szorosan egymáshoz illesztett, idomtalan, 5–10 cm. vastag és teljesen átégett, vörös téglalapokból álló sima padozat vonul, a melynek hézagai közé több igen jellemző őskori cserép volt erősen beékelve. Hamu, korom, konyhahulladék teljesen hiányzott, csupán a téglaburok alatti talaj erős kevertsége volt szembetűnő, 2.10 méter mélységig, a hol a talajvíz már felbuggyant. A lelt cserepeket vastag meszes lepedék borítja, színük élénk vörös vagy fekete, szabadkézi, többnyire vastagfalú talpcsöves edények töredékei; az egyiken két párhuzamos vonal, közben betüzdelésekkel, szalagdíszt mutat. Bizonyos, hogy itt a vidék egyik érdekes neolithkori maradványával van dolgunk. (Saj. Arch. N. I. 69–72.) Egy kisebb halom felnyitása (1898.) a község éjszaki oldalán levő közlegelőn, érintetlen népvándorláskori lovas-sírt eredményezett. Az emberi csontváz, 80 cm. mélységben, fejjel nyugaton feküdt, a koponyán jó tenyérnyi kerek lapos kő, mely feltűnően – kívül-belül – czipóra emlékeztetett, mintha egy ilyen kisebb kenyérnek a megkövesedett példánya lenne. A nyak táján három gömbös gyöngyszem: borostyán, kék üveg és maszsza; a csípő mellett öt többé-kevésbé rhombikus vas-nyílvég; a koponya mögött nagyobb cserépedény, melynek magassága 28 cm., alakja emlékeztet a Bella Lajostól Sopron mellett kiásott hallstadtkori urnákra, azzal a különbséggel, hogy a nagykomlósi példány díszíttetlen és szájrésze messze kihajló. Ennek fedőjeként, csonkán került a sírba egy tálszerű agyagedény, melynek közepén üres bütyök emelkedik; dísze különben párhuzamos vonalakból alkotott három- és négyszögek sorozata. Az emberkoponyától keletnek, két méter távolságra feküdt egy lófej, mint az embernél, keletre fordított szemgödrökkel. Az egész lelet, az urna kivételével, a Nemzeti Múzeumba 321került. (Saj. Arch. N. I. 23–30.) Egy középnagyságú halom - a »Posztszállás« és a Galaczka-meder közvetetlen közelében, kirabolt lovas sírnak bizonyult (1900.), a hol lófogakat, nyílcsúcsokat vas-zabla töredékeit és egy sima, nyilt aranykarikát találtam, melynek analógiáját l. a tokaji leletben, Hampel: A régibb kk., II. 341. t., 1. és 2. sz. ábrán. (Saj. Arch. N. I. 115–118.)
Őskori leletek Kisléghi Nagy Gyula gyüjteményéből.
Őskori leletek Kisléghi Nagy Gyula gyüjteményéből.
