Nagyősz.
Nagyősz.
V. 1. Nagyősz. Határában 1884-ben találtak egy korongon készült, kékesszürke füles agyagkorsócskát, mely Kasics Károly bogárosi plébánosnál látható. (Milleker: D. r. III–1. 240.) 1898-ban ásattam itt – Bella Lajos és báró Miske Kálmán urak költségén – a község nyugati oldalán elterülő »Kis-halom« tőszomszédságában és népvándorláskorabeli bolygatott csontvázakat tártam fel, agyagedényekkel és egy provincziális jellegű római bronzfibulával, mely leletek a Nemzeti Múzeumba kerültek. (Az edények analógiáját 1. dr. Sötér: A mosonmegyei tört. és rég. egylet 1882–1898. emlékkönyve, Nemesvölgy I. tábla, 1., 2., 4. és 7. sz. ábráján). Egyúttal megállapíthattam, hogy a fenti »Kis-halom«-tól a nagyősz-nyerői törvényhatósági út felé vonuló magaslaton régibb középkori temető van. Később a »Kis-halmot« is egész terjedelmében felásattam – magassága 4.5, legalsó kerülete 200 méter, – de csak zsellér-sírokat találtam benne. A halom egész tömege hordott fekete föld, a melyben gyakran kerültek elé lófogak. Szórványosan, 160 cm. mélységben, egy urnaszerű, korongolatlan 13.5 cm. magas agyagedényt leltem, melynek nyaka, illetőleg karima nélküli szája egyenesen felálló, a domborodó has felső szélén, hol a nyak kezdődik, két csőszerű füle van vízszintes furattal, hasát pedig függélyes hornyolatok ékítik; színe fakóbarna. Ugyaninnen szerzett 1898-bó1 a M. N. Múzeum szétdúlt sírból származó honfoglaláskori aranyozott ezüst-ékszereket, szíj véget, szívalakú boglárokat, stb. (Hampel J.: A honfoglalás hazai eml. 663–665. 1.)
