Egyéb egyházi birtokosok.
Egyéb egyházi birtokosok.
Az elősorolt csanádi püspökségen és káptalanokon, valamint monostorokon kívül még a következő egyházi birtokosok voltak a vármegye területén:
Aradi káptalan. Fejér-Figeden (Nagyszentpétertől éjszakra, az Aranka és a Maros között) volt birtokos (1444–1464).
Budai, káptalan. Leginkább adományok útján jutott birtokokhoz a vármegye területén. Telegdy János 1469-ben Temerkényt (Csóka és Tiszaszentmiklós között) adja a káptalannak. Egy évtizeddel később, 1479-ben pedig özvegy Kónya Demeterné, szül. Szajáni Posztós Agáta, Szaján (ma is megvan), Solt (Padétől délre, közel a Tiszához), Faluhely (Bocsár közelében), Temérdek-egyház (a mai Torontál és Temes vármegyék éjszaki határa mentén), Komlós (Nagy-Komlós), Nyolczszegű (Nagykomlós és Klári között), Peterd (ma Klári), Damiánfalva (Zsombolyától éjszakra), Szakálháza (Temesvártól nyugatra), Knéz (Temes megyében), Csücsköd (Nagycsanádtól nyugatra), Őcse (a mai Nagyjécsa és Kisjécsa) és Tornyos (Zsombolya környékén), akkoriban Csanád vármegyéhez tartozó, továbbá Murony, Torontál és Boziástelek, temesvármegyei helységekben bírt jószágait örök alamizsnaképen a budai káptalannak adományozza. Ugy látszik, az elősorolt birtokokat mind a Szajáni Posztós család révén bírta.
A fehérvári Szent Istvánról, nevezett egyház, a régi Keve vármegye területén, a dunaparti Halász és Olnus (Olnos) helységekben bírt földesúri joggal. Az egyház itteni jobbágyairól, Thallóczi Frank kevemegyei főispán, 1432-ben, az akalháti alispánjaihoz intézett levelében tesz említést. A helységek holfekvését azonban nem sikerült közelebbről megállapítanunk.
A Jeruzsalemi Szent János lovagrend székesfehérvári háza 1238-ban Bocsár helységben kapott egy részt IV. Béla királytól. 1427-ben Nagymihályi Albert, vránai perjelt, a János lovagok tartományi mesterét pedig a nagylaki uradalom tartozékaiba iktatták be. Ez uradalomhoz tartozott Kenéz (a Maros balpartján, Nagylakkal szemközt); Telek (Egrestől nyugatra, az Aranka és a Maros közén).
A tihanyi apátság Morotva faluban (Pádé és Bocsár között) volt birtokos. Miként jutott az apátság Morotva birtokába, nem állapítható meg. 1211-ben II. Endre megerősítvén az apátságot összes birtokaiban, ezek között Morotva faluban, egyuttal neki adta a balánosi szolgákat és a besenyői jobbágyokat, lovászokat, fuvarosokat és szántóvetőket. Az adománylevél mindeme szolgákat névszerint felsorolja. A falu első határa ama mocsár fölött volt, mely morotvának neveztetik, innen nyugat felé haladt, majd ama mocsár irányában terjedt, melynek Harangod volt a neve, egészen ama faluig, mely Harangodfoka nevet viselt. De az apátság nem sokáig maradt Morotva birtokában; vagy elvették tőle, vagy maga adta el királyi beleegyezéssel. Ezen a birtokon kivül az apátság a hajdani Csanád vármegyében többé nem szerepel. (Dr. Borovszky Samu: Csanád vármegye története I–II. – Dr. Csánki Dezső: Magyarország Történelmi Földrajza I. 688–717. II. 1–92, 114–130. Ortvay Tivadar: Magyarország Egyházi Földleirása I. 353–494.)
