A határőrvidék viszonyainak romlása.
445A határőrvidék viszonyainak romlása.
Mindezekből láthatjuk, hogy a rendszert az új törvény némileg megváltoztatta, az 1848. év előtti hűbéri viszony megszűnt ugyan, de helyébe lépett a sokkal terhesebb katonai feudalizmus. A széthuzó egyéni érdekek, az önállóságra való természetes vágyakozás, az ezek által keletkezett súrlódások a házközösségi intézményt is lassanként kikezdték és megrendítették. Mindezek következtében azután a határőri intézményt az új törvény megszilárdította ugyan, de maga a tartomány felvirágozni nem tudott és a népek jóléte mélyen alászállott.
A mezőgazdaság sem tudott fellendülni, mert a megfelelő munkaerő hiányzott. A földek kellő megmívelését a katonai kötelezettség, és a mértéktelen közszolgálatok is gátolták, mert habár a kincstári munkakötelezettség megszünt, most viszont a községi munka volt túlterhelő.
Míg az anyaországban a jobbágyi viszony, a robot és a tized megszünt, a védkötelezettség pedig általánossá vált, addig a Határőrvidéken még terhesebb volt a jobbágyi szolgáltatás, mint 1848 előtt.
Az állapotok rosszabbodásáról világos képet nyujt az a kérvény, melyet az 1861-ben összehívott horvát-szlavon tartománygyűlésen megjelent határőrök 52 képviselője őfelségéhez intézett és melyben a Határőrvidék polgárosítását kérelmezték. A határőri intézmény, melyhez a vezetőkörök az 1850-iki alaptörvény kibocsátásával oly sok reményt fűztek, alapjában megrendült, mert megingott az alap és a házközösségi intézmény.
A horvát-szlavon tartománygyűlés méltányolta ugyan a határőrvidéki sérelmeket és a katonai végvidék bekebelezésére, szociális és politikai életére vonatkozólag törvényjavaslatot is dolgozott ki, de a tartománygyűlés föloszlatásával, egyelőre minden a régiben maradt.
